#28
Azért látszik hogy a cikk eredeti írója is valami külföldi oldalról ollózott és valójában nem értette meg a dolgot. Ezért leírom egy kicsit érthetőbben.
A felhőkarcolók az ikertornyok megépülte előtt, úgy mint például az empire state building, az épületek tömör acélgerendák hálójából állt. Ezek az épületek rendkívül erősek voltak, de gyakorlatilag mindegyik ugyanattól a problémától szenvedett, az épületek belsejében elég kevés volt a hely mivel azt az acélgerendák elfoglalták.
A world trade center ettől külömbőző volt, amit a mérnökök úgy neveztek " cső " szerkezet. A wtc gyakorlatilag három külömböző alapvető összetevőböl állt. Előrször is volt egy tradicionális mag, amelyben 47 hatalmas acélgenderenda volt minden irányból összekötve szintenként a többi acélgerendával. És amit a wtct forradalmivá tette az, hogy a legtöbb acélgerendát ami addig az épület belsejében foglalt helyet, áthelyeztek az épület külső részére. Ez volt az a " csőrendszer " amiben tulajdonképpen a belső mag foglalt helyet. Általában az újabb épületeknél a belső mag az ami az épület nagy részét fennt tartja, a wtcnél azonban legalább az épületek felét maga az "épületek külseje" tartotta. Ez 59 kisebb acélgerendát jelentett miden oldalon ami egy nagyobb acélgerendevával volt körbevéve, ez az az acélgeranda amire gyakorlatilag a szinteketek helyezték. Ha ránéztek az épületekre akkor gyakorlatilag ezeket az acélgerendákat láthatjátok. A harmadik összetevő maguk a szintek, amik összeköttetésben voltak a maggal, és az épület külső részével. A belső mag és a az épület külső része között legfeljebb 20 méter ahogy azt lent is írja matt taylor, ami azt jelentette hogy szintenként rengeteg iroda hely állt rendelkezésre, azonban ha belegondoltok akkor minden egyes ilyen iroda helység gyakorlatilag a levegőben lebegett, hiszen maguk a szintek egy acélgerendákon lévő betondarab volt, aminek a súját minden oldalról vagy a mag vagy pedig a külső rész tartotta, alúlról pedig semmi, így ha ezek az összekötések valamilyen oknál sérülnek az egész szint oda van.
Mind a két torony el volt látva a tetején egy úgynevezet fejfedővel, aminek egyrészt az volt a feladata hogy minimalizálja az épületek kilengését, hiszen összekötötte az épületet a maggal és a külső résszel, valamint ennek volt a funkciója hogy hordozza a televizó antennát, ami a wtc 1 volt (north tower).
Egyébként érdekesség képpen leírom, hogy az épületek külső borítása egyenként 3 acélgerenda + nagyobb acélgerenda amire a szint tartó elemek kerültek kívüről, egyrészt maga ez a szerkezet csavarozva került a helyére, a lapra pedig, ami ezeket a gerendákat tartotta, heggesztettek 3 darab szint tartó acéldarabot. Ide a szintek gyakorlatilag be lettek csavarozva, némely jobb minőségű 911 fotón látszik hogy ezek a heggesztések gyakorlatilag leváltak a külső részről, ami azt selyteti hogy az egymás után össze dőlő szintek nem ütköztek valami nagy ellenállásba, a külső tartóelemek csavarjai szintén rendesen elnyíródtak. Ha az épületet lerobbantották volna, valószínüleg nem láthatnánk ehez hasonló sérüléseket az épületen. Legalábbis szerintem.
Az épület eredi tervezői számításba vették, hogy az akkor a legnagyobbnak számító boing 707, aránylag kis gép a 767 eshez képest ami gyakorlatilag ütközött az épületekkel, találkozik az épülettel egy baleset során. A gép lassan halad alacsony repülési magasság mellet ködben, és gyakorlatilag bármely irányból eltalálhatta volna az épületett annak állva kellet volna maradnia.
Szerintem az épület belső magja nem szenvedett túl sok károsodást. Matt taylornak abban igaza van hogy a repülőgép átütte az épületek külső borítását, és kárt tett a magban, de az soha senki sem mondta hogy erre senki ne készült volna fel. Ami a leg megdöbbentőbb szerintem, hogy az északi torony (wtc1 north tower) gyakorlatilag nem a becsapódás irányába kezd ez leomlani, hanem abba az irányba ahová a leghevesebb tüzek koncentrálódtak. Tehát levonhatjuk a konzekvenciát, a tornyok tették a dolgukat az utolsó pillanatig mégpedig úgy ahogyan a a tervezők megálmodták őket. Még maga a repülőgép becsapódás sem tudott rajtuk szignifikáns károkat okozni, egyedüli felelősként a kerozint és a tüzet lehet felhozni.
A legtöbb épületnek manapság betonnal megerősített acél magja van, ami némiképp nagyobb védelmet nyújt a tűzesetek ellen (burj dubai). A wtc nek viszont nem rendelkezett betonnal a magban, hanem csak lapokat alkalmaztak arra hogy elrejtsék az acélgerendákat, ígytehát a gépek becsapódása után a tűznek szabad útja volt a pusztításhoz. Mint azt már tudhatjuk, ha kellő ideig van tűz egy acélszerkezetnél az bizony elkezd veszíteni a tűrőképességéből és elkezd leomlani, 911 óta már volt pár példa hasonló esetekben, amikor pédául 2 órán át tartó tűz lerombolt egy acélszerkezetű felüljárót stb... tehát már vannak példák, ahogy Matt taylor is írja ezeknek a tornyoknak rettenetesen nagy sújt kellet fennt tartaniuk, így gyakorlatilag ilyen hatalmas tűz melett esélyük sem maradt a túlélésre.
Ami a félelmetes szerintem hogy a tervezők valóban nem gondoltak erre. A teroristák először 1993 ban erővel próbálták meg lerombolni a tornyokat, most viszont mintha jobb és minden eddigi gonoszabb tervel álltak elő, ha valóban ők fedezték fel a tornyok ezen gyenge pontját.
Irónikus de már volt rá példa a történelemben: például titanic .
#28