kukacos#143
Te összetéveszted az előítélet lehetőségét az előítélettel magával.
Nyilván senki sem születik konkrétan azzal, hogy a bőr 60%-os feketesége felett utálom, alatta meg nem. De az magyarázatot érdemel, hogy miért hajlamos játszi könnyedséggel, szinte már-már kötelezően ilyen hiedelmeket alkotni később, és kiterjeszteni teljesen irreális folytatásokba, mint például a nem elegendően fekete bőrű ember alapból lop, csal, hazudik, nem is ember, és megölhetem. Ne mondd már, hogy a cigány gyereket kiirtását hirdető neonáci ezen meggyőződését "kőkemény tapasztalatból" vezette le, vagy hogy a zsidózó Józsi bácsinak bármi tapasztalata lehet a világot valóban uraló csoportokról. Engem speciel csak színmagyarok zsebeltek ki az iskolában, cigányok nem, akkor most utáljam a fajtámat tapasztalati alapon? Tucatnyi embert ismerek, akiknek soha nem volt személyes összetűzése cigányokkal, és mégis szeretnék holtan látni mindet. Tucatnyi antiszemitát ismerek, aki zsidót életében csak fotón látott.
Nem, az előítélet kialakítása fajtánk egy speciális képessége. Gyakran eldobunk minden józan észt, elhiszünk Cion bölcseit, vérvádat, hogy egy jót gyűlölködhessünk. Magyarázatot érdemel.
(Persze döbbenet akkor van, amikor rájössz, hogy valakinek viszont te vagy a mumusa. Fiatal angol kollégámnak román barátnője van, és elutaztak Erdélybe pár hétre rokonlátogatóba. Nevetve mesélte nekem, hogy a leány nagymamája tündéri teremtés, rakta eléjük a finomabbnál finomabb sütiket. Elmondták neki, hogy az egyik faluban majdnem összetűztek a helyi cigányokkal, mire a nagymama csak annyit dohogott: "kétfélét utáltam mindig életemben: a cigányokat és a magyarokat". Mi kényszerít vajon egy kedves öreg nagymamát, hogy így gondolja? A kőkemény tapasztalat, nyilván.)