#116
Az nem félresikerült, ha sikerül, csak xar a bringa, mint amikor eggy kicsi dombnak nekimentem full speeddel és földre érkezéskor leszakadt a műanyag pedáll. Én meg azon paráztam, hogy ne bukjak orra, mert pont a patka előtt ért le az első kerék, utána meg jött az árok és csúszott a gumi az enyhén vizes aszfalton is, mert nem ér semmit az a gumi.
Város közeli erdőkben meg veszélyas biciklizni, amikor tekersz, mint az őrült eggy kicsi íves sávban és mindkét oldalon fél méteres fű van. Azt nem lehet észrevenni mindig, nagyobb sebességnél, hogy ott van eggy nagy beton darab ami a földből áll ki. Én amikor bekaptam eggy ilyet, ráadásul úgy csúsztam le a bicikliről, hogy a bal kezem maradtt csak a kormányon és a jobb lábújjam a pedálon. A hátsó combommal súroltam a kereket és a kezem akaratlanul is balra húzta a kormányt. Szerencsére pont ívre tett, de közel volt a másik oldal, de vissza tudtam mászni az üllésre, mert féltem behúzni az első féket eleinte. Utána meggondoltam magam, de nem értem el a féket és el akartam érni akkor meg már inkább visszamásztam a biciklire, mert vicces volt.
A xar bicikli hátránya, hogy enyhén el tudnak rozsdásodni észrevétlenül. Ezt akkor tapasztaltam elősször amikor az erdőben előztem eggy teherkocsit(nem tudom, hogy mit keresett ott) és meg akartam előzni a hepe-hupás úton. Mikor megelőztem, tőböl eltört a kormány, de kéthelyen eggyszerre, a hüvelytől felfelé és lefelé is, de az alső résznél még csak billegett, de a felső rész a levegőben volt. Mire rájöttem a nagy pánikban, hogy a fékkar is a kezemben van, addigra elkezdett előzni a teherkocsi, pedig lűthatta, hogy probléma van. Amíg nem fékeztem még egyenesen mentem, de utána jött eggy úthiba és muszáj volt fékezni csak a kocsi meg közvetlen mellettem volt és nem akartam csiga lenni amit eltaposnak, pedig nagyon tetszett, hogy pánikolás közben röhögök.
Olyan is volt, hogy 40-el megfejeltem a földet és látszott a koponya csontom, meg malyjdnem megvakultam és el is vérezhettem volna, mert úgy folyt a vér, mint a kádba a víz. Addig nem éreztem semmit az égvilágon amíg az ügyeleten(Vasárnap) összekötöztek érzéstelenítő nélkül, de még ki is szedtek pár darabot, hogy össze tudja kötni. Na utána eggy kicsit majdnem bexartam. Azt hittem, hogy ott helyben megölöm magamat annyira fájt amikor fél órát vártam a szomszéd mentőállmásból a mentőt. Talán csak Vasárnap volt. A kórházban meg a műtét végére hatott az érzéstelenítő és kb akkor kezdtem el dölöngélni is. A legjobban az egészből a műtét előtti homlok nagyságú, langyos HCL-es rongy fájt a homlokomnak legjobban. Hónapokig nem étreztem semmit és később azon poénkodtunk a suliban, hogy matek órán a körző kiállt a fejemből. Vicces, mert a seb is félkör alakú. (:) Na én Így mosolygok! (:)
#116