Epikurosz#39
Hitler nem volt egy hülye alak, még csak elmebeteg sem. Bármennyire is igyekeznek ezt sokan rásütni. A maga korában próbált válaszokat találni a kérdésekre, és mivel eléggé intellektuálisellenes volt, így nem talált helyes válaszokat. Érdekes módon az általa érzékelt problémák ma is jelentkeztek, és ma is felmerülnek az emberekben hasonló kérdések. Az első világháború előtti időszakban, majd az I. vgh. során, a két vgh. között, és a II. vgh. során sok olyan írás jelent meg, amelyek ma nem elérhetők. Legfeljebb pár ember tudja elolvani őket a nagy könyvtárakban. Pedig főleg az első vgh.-t megelőző időszakban sok olyan esemény történt, amely emlékeztet a mai helyzetünkre. Akkor is - az 1871-es német-francia konfliktust leszámítva -, 1849 után Európa arany békeidőket élt (1914-1848=66 évig). Ezeket persze a haszonlesők, a nyerészkedők is jól kihasználták, úgy gazdasági, mint ideológiai téren. Ma 2009-1945= 64 évvel vagyunk a II. vgh. után, és kísértetiesen ugyanazok a jelenségek figyelhetők meg, mint a XIX. század végén. Ugyanazok a karakterek tűnnek fel a politikában, a gazdaságban, a kultúrában, a közélet más területein. Ma is közöttünk él a konzervatív, hagyományaira büszke, azokat ápoló polgár, az alkoholgőzbe fulladt városi és falusi lumpen, a dekadens művész, a pénzes zsidó, az aktivista, és persze a mindennapjait élő szürke nyárspolgár is. Akkor az anyakönyvezés, a birtok- és útlevelek kiadása, és más hasonló nyilvántartási formalitások körül zajlott a vita, ma a csipkártyák vannak napirenden.