Vimánák, ősi asztronauták, elsüllyedt kontinensek, elpusztult civilizációk
-
Rudolf H #947 A matekosok helyett néhányan a helyszínen próbáltak meg rájönni, hogyan csinálhatták azok a primitív ősemberek:
![]()
Davit Hatcher Childress (hasonlóan Danikenhez) is a helyszínen elemez, de nem sok remény van rá, hogy a mainstream media elfogadja a véleményüket, a régész szekta erős és összetart, itt van mindjárt egy példa is rá: (a havass fejű zahi a legnagyobb akadálya az egyiptomi feltárásoknak)
Az egyiptomiak felfedeztek egy titkos kamrát? PDF Nyomtatás E-mail
A nagy piramist Hufu Fáraó (a korábbi görög elnevezés szerint Kheopsz) építtette i.e. 2600 körül. Állítólag azért emeltette, hogy oda temessék el. Csakhogy soha nem találtak a kőtömeg belsejében semmilyen mumifikált testet vagy szarkofágot…
1837: Megdöbbentő felfedezés
1837-ben Howard Vyse tábornok bezárta magát egy éjszakára a nagy piramisba. A kutató reggelre megdöbbentő felfedezést tett – az egyik félreeső kamrában a királyi sírkamra felett néhány kőtömb mögött egy fejjel lefelé fordított, bevésett írás állt, amely szerint az ott dolgozók a fáraó barátai és a piramis, valamint Kheopsz sírkamrája alkotói. A felirat nem tűnt nagyon művészinek, és olyan formákat tartalmazott, amelyeket a kutatók szerint csak sokkal később használtak. „Csalás” – mondták azonnal az egyiptológusok. Ez volt azonban az egyedüli teória, így fokozatosan bizonyítékként fogadták el.
1872: Két titokzatos akna
A királynő sírkamrája a piramis tengelyében függőlegesen helyezkedik el. A királyénál kisebb, és mennyezete kupolás. A padlózattól mért legmagasabb pontja hat méter. Soha nem volt benne semmiféle szarkofág. A keleti falban érdekes, gondosan kimélyített kiszögelés található. Metszete hasonló, mint a királyi sírkamrába vezető folyosó. Fokozatosan és lépcsőzetesen szűkül a csúcs felé. Minden helyiséget gondosan körbeburkoltak gránitkőlapokkal. Csak 1872-ben fedezték fel alattuk a két alagutat. Az egyik gránitkőlap enyhén repedezett volt, és kongó hangjával árulta el titkát.
1984: Teljesen más kövek
Jean Patric Goidin és Gilles Dormion építész, a francia régészeti expedíció két tagja a horizontális átjáró architektonikus elemzését végezte a királynő kamrájánál. Megállapításuk figyelemre méltó: „A horizontális válaszfalak szerkezetének vizsgálatakor megállapítottuk, hogy a falai mögött nagy valószínűséggel egy vagy több üreg található.” Észrevették, hogy a válaszfal helyén másfajta követ használtak. A folyosónak ezen a részén lépcsőzetes kialakítás található, beleértve a folyosót körülölelő köveket, amelyek a folyosó többi részétől teljesen eltérő megmunkálású és nagyságú kövekből állnak.
1986: Az ígéretes furat
A francia csoport mikrogravitációs mérései 1986 májusában megcáfolhatatlan bizonyítékkal szolgáltak: „A megállapított adatok arra engednek következtetni, hogy kifejezetten nagy méretű üreggel van dolgunk…”A francia elektrotechnikai bizottság jelenlétében augusztusban fúrásokat végeztek, amelyek során vékony fehérhomok rétegbe ütköztek. „Semmi kétség afelől, hogy a horizontális válaszfal mögött egy vagy több üreg létezik.”
1987: Az új labirintus
A tokiói Waseda Egyetem szakembereiből álló csoport a nagy piramist elektromos készülékekkel vizsgálta. A vizsgálattal a japánoknak sikerült felfedezni egy addig ismeretlen folyosókból és kamrákból álló labirintust. Az egyiptológusok azonban ezeket a méréseket sem vették komolyan.
1993: Robot az ajtók előtt
A német mérnök, Rudolf Gantenbrink egy kis robotot szerkesztett – kisméretű jármű, felszerelve számos elektronikus műszerrel és lézersugarakat kibocsátó készülékkel, valamint beépített videokamerákkal. A robot feladata, hogy feltárja az 1872-ben felfedezett aknákat, melyekhez Kheopsz fáraó királyi sírkamrájából ferdén felfelé vezető folyosókon át lehet eljutni. Az aknák négyszögletes keresztmetszetűek, oldalfaluk 20 centiméter széles. A 60 méter hosszú menet, és a különböző terepakadályok leküzdése után (váratlan terepviszony-váltások, építőkőváltások és aknaszűkületek) az UPUAUT II. robot egy rézből készült tárgyat fedezett fel. Majd röviddel ezután valamiféle elhúzható ajtót talált, mely nyilvánvalóan felülről vezet lefelé, és valószínűleg innen tolták az aknába. Az ajtó közepén rézből készült elemek találhatók, melyről az említett darabka is letörhetett. Gantenbrink az ajtóhoz irányítja a robotot, majd a lézersugarat az ajtó alsó széléhez, és a sugár eltűnik alatta – nincs rögzítve a padlózathoz.
Botrány: elmondta a médiának is
Az ajtó letört része sejteti a mögötte lévő teret, de a robot nem képes továbbhaladni. Az ajtó felfedezésével összeomlik az a teória is, hogy az aknák egykoron szellőzésre szolgáltak. A titokzatos ajtókat 1993. március 22-én fedezték fel, pontosan 11.05-kor. A bejelentés szenzációs volt, és a Német Régészeti Intézet kairói fiókintézetének szakemberei, valamint az egyiptomi hivatalok illetékes munkatársai szintén értesültek a felfedezésről. De hallgattak. A nyilvánosságot nem tájékoztatták. A nyilvánosság talán mindmáig nem tudott volna meg semmit, ha nem lett volna Rudolf Gantenbrink. A felfedezésről készült videofelvételt megmutatta néhány szakembernek. Az angol sajtó csak két héttel a nagy felfedezés után, árpilis 7-én szerzett róla tudomást – és ekkor is csak egy rövid hírt közölt róla.
Kínos hivatalos magyarázatok
Hogyan reagált a Német Régészeti Intézet, amely a kutatáson maga is részt vett? A szervezet így kommentálta a történteket: „Ez egyszerűen értelmetlen!” – mondta Chirstel Egor, az intézet szóvivője a Reuters hírügynökségnek. „A felfedezett aknák kizárólag szellőzőaknák lehetnek, és az alkalmazott robot azért volt, hogy megmérje a belső páratartalmat. Hiszen közismert tény, hogy a piramisnak nincsenek további kamrái.” Dr. Rainer Stadelmann, a kiváló egyiptológus, a Német Régészeti Intézet kairói igazgatója kijelentette: „Általánosan ismert tény, hogy a piramis belsejében lévő minden kincset elraboltak! Az említett ajtó mögött semmilyen kamra nincs! Erich von Däniken: „Az ember becsapottnak érzi magát, félrevezetnek benünket!” Hiszen a gép nem rendelkezett semmilyen mérőműszerrel, tehát az a kijelentés, hogy a páratartalmat kellett mérnie, teljes egészében hazugság.
Nem létező kutatási tilalom
De mi van az ajtó mögött? A fekete por, melyet a letörött sarkakon át lehetett látni, brit kutatók szerint szerves anyag jelenlétét bizonyítja, például halottak csontjaiét. A királyi sírkamra és a lehetséges új kamra közötti magasságkülönbség azonos a király és a királynő kamrája közötti különbséggel, ezért egy újabb kamra léte feltételezhető. Rudolf Gantenbrinkkel, aki a felfedezést magáénak tudhatja, közli, hogy a kutatást nem folytathatja. Az SCA (Ókori Emlékek Legfelsőbb Tanácsa) által nyilvánosságra hozott indok szerint ugyanis Gantenbrink 1993 áprilisában feltárta felfedezését az angol sajtónak, megsértve ezzel az archeológia szabályait. Hogyan viselkedett az SCA elnöke, Muhamad Ibrahim Bakr? Ő egészen addig elment, hogy azt állította, mindez puszta fantáziálás. „Az akna a robot számára túl kicsi ahhoz, hogy áthaladjon rajta” – mondta, és megvádolta a „német kutatót”, hogy nem rendelkezett az SCA-tól megfelelő kutatási engedéllyel. Az üggyel kapcsolatban tudni kell, hogy a bürokrácia Egyiptomban több ezer éves hagyományokra tekint vissza… Egyiptomban kutatási engedélyt kapni rendkívül nehéz.
Félnek felelőst keresni
Azt, hogy az egyiptomi egyiptológiai intézet hivatalában sorozatosan lecserélték a tisztviselőket, s ahogy egymásnak ellentmondóan értékelték a helyzetet, csak az X-Akták sorozathoz lehet hasonlítani… Bakr megfosztotta dr. Zahí Havast a gízai komplexum főfelügyelői posztjától. Okként egy értékes ókori szobor eltulajdonítását hozta fel, amely Havas felügyelete alá tartozott. A gízai piramisok kincsével kapcsolatban folytatott feketeüzletelés nagyon elterjedt, és azt beszélik, hogy gyakorlatilag mindenki részt vesz benne. Három hónappal később Bakrt is elbocsátják az SCA-tól és dr. Abdul Nur El-Din lép a helyére. Ennek köszönhetően Bakr elkezd mesélni a piramisok körül folytatott piszkos praktikákról, csalásokról és a hivatalos körök maffiájáról, az elmúlt húsz évre visszamenőleg. Ezek célja a régészeti munka hátráltatása, megakadályozása, önös céljaik érdekében. A gízai fennsíkon tehát számos csalás történt, és pénzügyi botrány volt kialakulóban. „Azt szerettem volna, hogy az egész ügyet bírósági úton vizsgálják ki, de kérésemet elutasították” – mondja, de a bűnösöket félt megnevezni. Dr. Zahí Havas hatékonyabb taktikát választott. Amerikába utazott, hogy fontos bejelentést tegyen a titkos ajtók felfedezéséről.
1994: Elutasított ajánlat
Az akció sikerült. Havas doktor újra visszakerült eredeti posztjára. Ekkor Gantenbrink felajánlotta, hogy saját költségére új berendezést fejleszt, amely egy jelentéktelen méretű nyíláson át jutna be a zárt térbe, és lefotózza az ajtó mögötti teret. Felajánlotta robotját és azt is, hogy személyesen tanít be egy egyiptomi szakembert, hogyan dolgozzon vele, esetleg hogyan nyissa ki azt a bizonyos ajtót. Ezt a nagyvonalú ajánlatot először elfogadták, de egy hónap múlva minden indoklás nélkül elutasították. „Most elég elfoglaltak vagyunk” – válaszolta dr. Nur El-Din. Ekkor Havas doktor a korábban tett kijelentései ellenére, melyeket a főfelügyelői tisztségbe történő visszahelyezése előtt mondott, kijelentette: „Nem gondolom, hogy e nyílás végén ajtó lenne. Úgy vélem, nincs is ott semmi.”
1996: Havas újabb fordulata
1996 márciusában Havas ismét megváltoztatta véleményét, és kijelentette, hogy Gantenbrink feltárása volt az egyik legérdekesebb felfedezés. Bejelentette, hogy az ajtót 1996. szeptemberében kinyitják, a kanadai AMTEX Corporation kanadai multimédiatársasággal közösen. Természetesen mindezt Gantenbrink és robotja nélkül, viszont személyes jó barátja bevonásával. Az AMTEX Peter Zuuring igazgató közreműködésével azonnal felkínálta a tévétársaságoknak a közvetítés jogait – 10 millió dollárért minden egyenes adást.
1998: Egy lépés vissza
Semmi sem történt azonban, és 1998. áprilisában Havas ismét azt állította, hogy a nagy piramisban nincs semmi, amit még fel kellene fedezni, és nem létezik mód az ajtó kinyitására, hogy aztán kamerákat küldjön be és felderítse, mi is van az ajtó mögött. Talán már meg sem lepődnek, hogy 1998. november 5-én, mint ahogy már számtalanszor, és még mindig nem utoljára, ismét fordulatot vesz véleménye és kijelenti:
„Valószínű, hogy a nagy piramis még mindig rejt felfedezetlen sírkamrát. Újabb robotot fejlesztünk ki, hogy folytathassuk Gantenbrink munkáját.”
„Egyiptom a 21. századba lépése első napját az ajtó kinyitásával ünnepelhetné” – írta az Al-Ahram napilap.
2002: Egy újabb robot következik
A csaknem tíz év halogatás után végre megvalósult a hőn áhított kutatás. A jogokat a National Geographic szerzi meg. A 2002. szeptember 16-ról 17-re virradó éjszaka lezajlott a televíziós show-műsor, amelnyek főszereplője természetesen dr. Zahí Havas volt, akit az év elején kineveztek az SCA elnökének. Ez alkalommal a bostoni iRobot cég kapott engedélyt a kutatásra, egyedi Robot Pyramid Rover (mérete 13 x 13 x 30 cm) elnevezésű felderítőgépével. Az ultrahang-érzékelővel ellátott gépezetet számos más műszaki berendezéssel is ellátták, beleértve a radart és az öt fedélzeti kamerát, illetve a fúrógépet.
Televíziós kutatás, élő adásban
Nézzük a tévéközvetítést! Először a kamera egy ellentmondásos feliratot mutat, melynek azt kellene bizonyítania, amiről a tudomány beszél, hogy Kheopsz a piramis tulajdonosa. Figyeljük tovább! Valami nincs rendben. A robot közeledik az ajtóhoz, amelyet át kell fúrnia, hogy a furaton áthúzza a kamerát. Az elkészült furatot azonban már azelőtt látni lehet, hogy a fúró a falhoz ér! Ugyanakkor, míg az 1993-ban készített felvételeken a jobb részfogantyú hosszabb volt, mint a bal, most épp fordítva van. Erről persze mindenki hallgat, és egyik riporter sem mer rákérdezni, mint ahogy arra sem, miért nem folytathatta Gantenbrink a kutatást, és vajon miért kellett ennyi évet várni rá. A kutatás élőadásban folytatódik, és mindannyian láthatjuk, hogy az elmúlt tíz év során valaki mégiscsak benézett az ajtó mögé. Havas tehát ismét valótlant állított. A pompázatos tévéadás végén a világ annyit azért megtudhat, hogy az ajtó mögött még egy ajtó található – az előzővel szinte teljesen megegyező, és Havasnak mindezt tudnia kellett.
Mi rejtőzik a következő ajtó mögött?
Vannak, akik szerint a finom homok, amelyet a franciák fedeztek fel 1986-ban a válaszfalból származó aknában, „hidraulikus zárakról” árulkodik. Az aknák éppen a homok elfolyására szolgálnak, amely valahol valamilyen ajtót tartott ahelyett, hogy annak szilárd alapot alkottak volna, és amely a homokórához hasonlóan átfolyik valahová. Ez a módszer a tér lezárására, esetleg gyilkos csapdaként is szolgálhatott.
A főbejárat megnyitása még mindig várat magára
Szinte teljesen ismeretlen az a tény, hogy a piramis főbejárata még soha nem volt kibontva! Belülről egy gigantikus kőtömb zárja el – és senkinek sincs sejtése arról, mi van e mögött a kőtömb mögött! A jelenlegi „bejáratot” piramisrablók alakították ki több száz évvel ezelőtt. Miután megtaláljuk a rejtély kulcsát, a bevehetetlen piramis önmaga kezd el majd feltárulkozni. Valóban idődoboz lenne a piramis, mely azokra a kutatókra vár, akik képesek lesznek kinyitni?
Vajon a kiszögellésekben álltak a mesés kristályok?
Mi van akkor, ha nem az került veszélybe, amit odabent elhelyeztek, hanem mindannyian, akik azzal a titokzatos „valamivel” kapcsolatba kerültek? Erről tanúskodik Zecharia Sitchin, a mezopotámiai szövegek magyarázója, aki leírja, hogyan győzte le az isteni harcos, Nimurta a nagy piramisok őrét, a piramis erejét pedig úgy ártalmatlanította, hogy eltávolított belőle minden színesen csillogó kristályt (ezeknek a Nagy galéria nevű folyosón kellett elhelyezkedniük). A piramisból egyben eltávolították a legfényesebben csillogó kristályt is, amelyet a piramis szívének neveztek. Ennek a királyné sírkamrájában volt a helye már csak azért is, mert a Nagy galéria metszete a kiszögelléssel azonos. Ráadásul a nagy piramisban még egy harmadik, azonos formájú kiszögellésre is bukkantak. Ez a már ismert és kutatott akna ajtaja felett található, a nagy szeptemberi show-ban azonban egy szó nem esett róla! Mi van, ha ebben a fülkében még ott feküdt vagy akár még most is ott fekszik egy további kristály? Ennek feladata valószínűleg az, hogy felerősítse a királynő kamrájából érkező titokzatos erőt. A két kőajtó pedig nem más, mint két távirányítással működtethető ajtó.
Mikor vetik be a 3. robotot?
Zahí Havas most épp azon tanakodik, vajon Tc Ng hongkongi független kutató robotják válassza-e, vagy a Szingapúri Állami Egyetemét. Eltart majd egy darabig, ha jól át akarja gondolni a számos ajánlatot, amelyek folyamatosan érkeznek. Havas most azon gondolkodik, hogy talán valahol valóban el van rejtve Kheopsz fáraó igazi sírkamrája, mivel a szarkofág üres. Milyen ironikus mindez az idők során annyit vitatott eredeti elmélettel szemben, amely szerint a piramis tulajdonképpen sírhalom, és a másik elmélettel, miszerint nem rejteget már titkokat. Azt kérdik, mikor folytatódik a kutatás? Hát még mindig nem értik? Türelem. Majd, ha eljön a megfelelő idő. Ahogyan a „sarlatán”, Däniken írja: Isten és néhány egyiptológus között abban áll a különbség, hogy Isten már nem változtathatja meg a múltat.”
Az iskolai elméletek szerint az egyiptomi piramisokat réges-rég teljesen feltárták már, és nem rejtenek további titkokat. A valóságban azonban mintha egyre titokzatosabbak lennének. A régészek titkolják felfedezéseiket, az egyiptomi hivatalok ülnek az eredményeken, és furcsán ködösít mindenki. Megtudjuk-e vajon az igazságot még mielőtt mindent széthordanak? A kamra titka még feltárásra vár.
Aki elég kitartó, és egészsége, az talán megéri, hogy majd 2089-ben megtudjuk, mi van az alagútban, nem kell elkapkodni, ha ebből ilyen jól meg lehet élni, sokan innen mennek nyugdíjba is. (mármint az ásatásokról, meg az iróasztal mellőli "kutatásokból")
