Vimánák, ősi asztronauták, elsüllyedt kontinensek, elpusztult civilizációk
-
Pares #192 A Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya:
"F.A Mitchell-Hedges régész 1924-ben egy ősi maja város, Lubaantum (a mai Belize területén) feltárásán dolgozott, amikor vele lévő 17 éves Anna lánya valami csillogást vett észre. Egy kicsiny, de életnagyságú kristálykoponyát találtak, melyről azonban hiányzott az állkapocscsonti rész. Ezt három hónappal később, a koponya többi részétől mintegy 7,5 méternyire találták meg.
A Mitchell-Hedges-féle koponya az egyetlen, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára. E lelet esetében azonban az állkapocs a valódi csontos koponyához igen hasonlóan illeszthető a többi részhez, és így a száj nyitása-csukása is megoldható.
1970-ben Frank Dorland restaurátor engedélyt kapott, hogy alapos laboratóriumi vizsgálatnak vesse alá a kristálykoponyát. Kiderült, hogy az állkapocs és a koponya többi része ugyanabból a kvarckristály-tömbből származik. Nagy meglepetésre az is feltűnt, hogy az egész koponya a kvarc kristálytengelyének irányát figyelmen kívül hagyó módon készült, holott ez a tengely határozza meg, hogy a kifaragás során mekkora eséllyel reped meg a kristály.
Dorland a legalaposabb mikroszkópos vizsgálattal sem fedezett fel karcolásnyomokat a koponyán, ami kizárja annak a lehetőségét, hogy fémeszközökkel munkálták volna meg. Ez annál is kevésbé valószínű, minthogy a kvarckristály Mohs-féle keménysége 7, amelynél az általunk ismert összes fém puhább. Az egyetlen ma elképzelhető anyag, amellyel megmunkálhatták, a gyémánt.
Dorland elképzelése tehát, hogy a koponya készítői először gyémánttal gömbformát faragtak ki, majd a csiszolást, maratást, fényezést víz és homok oldatával végzett megszámlálhatatlanul sok kezeléssel kivitelezték. Ez azonban óvatos becslések szerint 300 emberévnyi munkát jelent! A Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya tehát vagy egy mára már elfeledett eljárással készült, vagy több évszázadot is igénybe vett létrehozása."