agyalok#2
Kíváncsi vagyok, milyen az agy képalkotó módszere. Ha az egzakt lenne, objektív, igen használható lehetne a gondolatok megkukucskálására. Tartok tőle, hogy még talán az sem világos, mi is a gondolat műfaja. Szó? Kép? Vagy az összes észlelési csatornánkon fogadható jelek tömegéből kutyult főzelék?
Csinálunk egy Mentális Képi Projektort. Jó. Beszkenneljük a páciensnek (a banális Alma helyett) a Banán szót verbálisan. Például vokálisan-orálisan a fülébe juttatjuk a számunkra legautentikusabbnak tartott b-a-n-á-n hangsort. A bevitel után elég gyorsan meg kell jelennie a képernyőn valami ábrának. Azt értékelni sem kis feladat. Mindenképpen statisztikai alapokra építő konszenzus lesz a mérce.
Eszembe ötlenek azok a bájos illusztrációk a zsiráfokról, az elefántokról és más csudás lényekről, amiket az útleírások alapján rajzoltak meg ügyes kezű művészek, akik csak hallomásból ismerhették a különös szerzeteket. De idekívánkozik még Karinthy Ady-ferdítés-fordítás játéka is:
A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó nyájas olvasó!
Magyarán: olyan sok a lötyögés, az információtorzulás, hogy millió lehetősége marad a mindenkori hatalmat szolgáló Kezelő Személyzetnek az olvasat manipulálására.
„Csak nehogy …” - mondaná egy másik klasszikus... (Csak drazsé kezébe ne!)
