• Hawaii
    #60
    Tovább görgetve a fonalat, eszembe jutott még valami, de ez már egy kicsit OFF:

    Halálközeli élmény. Köznyelvben gyakran visszatérő motívum: 'Lepergett előttem az életem'. Azaz az emlékek hirtelen, egyszerre árasztják el az embert.

    Evolúciós megközelítésből ez értelmezhető úgy is, hogy az adott szélsőséges szituációban, amikor az egyed berögzült viselkedésmintái, vagy gondolkodássémái már nem képesek a túlélés módjára vonatkozólag használható válasszal, megoldással szolgálni, akkor az emlékek, azaz a memória eléréséért felelős 'logikai egység', agyterület mintegy utolsó elkeseredett próbálkozásként megpróbálja ömlesztve rázúdítani az egyed élete során felhalmozott információkat a 'tudatosabb' szintekért felelős feldolgozóegységekre. Mondván, hogy nesze, 'kezdjetek vele ti valamit', én kifogytam az ötletekből.
    Szemléltető példa: A napokban volt egy ismeretterjesztő film, ahol vitorláshajó került pusztító viharba, ahol is felborult, s az egyik túlélő szemszögéből hallhattuk az élménybeszámolót. Amint vízbe esett, az első gondolata az volt, milyen csendes, békés és nyugodt a víz alatt, ahhoz képest, hogy fent milyen nagy a hangzavar, s az orkán szerű szélben az esőcseppek is üvegszilánkokként záporoztak az ember arcába. Az illetőben ugyanakkor az is tudatosult, hogy kötélbe gabalyodott, s nagy valószínűséggel meg fog halni. Tehát mintegy elfogadta a sorsát, mert nem látott megoldást az életveszélyes helyzetre. Innen kezdenek a dolgok számunkra is érdekessé válni.
    Ahogy fogyott az oxigén és homályosodott a látása, egyszerre 'lepergett előtte az élete', s eszébe jutottak gyermekei, szerettei, nameg hogy mennyire szereti őket. Ez adott erőt, motivációt számára, hogy mintegy utolsó elkeseredett lépésként a kötélbe kapaszkodva felhúzza magát a felszínre, ahonnan már az időközben a tőkesúly miatt visszafordult hajón lévő társai kihúzhatták, ő pedig megmenekült.
    Tehát evolúciós szempontból az életveszélyes helyzetekben az az egyed tett szert előnyre, amelyiknél a tehetetlenséget, a beletörődést az emlékek hirtelen felelevenítése jó eséllyel ellensúlyozta azzal, hogy azokból erőt, motivációt, netalántán megoldást meríthetett.