Epikurosz#100
Már általános iskolás koromban lenyűgözött a pókok különös élete, hálószövési tudománya. Vidéki házunk fészerének oldalában tanulmányoztam őket. Azért ott, mert a fészer oldalának támasztott fahusángok között több pókháló volt, és ott kint, a napsütésben jól lehetett látni a hálók mintázatát. A pókok fajtáját nem állapítottam meg, talán egyszer utána nézek. Sima, a Kárpát-medencében megszokott, mezei pókok voltak. A háló egyik sarkában kis gubóban ücsörögtek, úgy vártak a zsákmányra. Hangyákat, legyeket, lepkéket fogtam, amelyeket a hálóba dobtam. Így csalogattam ki őket biztonságos fészkükből, hogy jobban meg tudjam figyelni a viselkedésüket. Érdekes volt látni, amint a pókfonalak rezdülésére a pók kirohan, és egyenesen lecsap az áldozatára, vagy először körüljárja, és csak utána alkalmazza a rovar számára valószínűleg halálos döféseit. Akár fél óráig is lestem a ténykedését, de előbb-utóbb meguntam, és továbbálltam. Egy-két nap múlva tértem vissza. A zsákmány ekkor már be volt fonva pókselyembe, és az eredeti helyén függött, vagy becipelve, a pók fészkének közelében landolt. Ez volt kísérleteim egyike, amelyet kis kertünkben végeztem. Voltak mások is, hangyákkal például, vagy a mákokkal, de ezekről majd egy másik mesében.