A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)
Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
-
Zenty #967 "A szabir-magyarok őstörténete
Ismeretes, hogy a ma még hivatalosan érvényben lévő magyar, úgynevezett finnugor eredetelméletünk lealacsonyítja népünk származását, kultúráját. Az urali fagyos erdőkből, veremlakásokból származtatja népünket és szinte primitív, barbár, vérengző, nomád hordáknak nevezi őseinket. Európa történelemszemlélete elsősorban erre, az ellenségeink által kitalált, téves történelemelméletre épül.
Pedig tudósok egész sora bizonyítja a finnugor származás-elmélet tarthatatlanságát. Mind többen igazolják, hogy a számtalan néven nevezett őseink nem csak a Kr. utáni 895-96-os honvisszafoglaláskor jöttek be a Kárpát-medencébe, a jelenlegi hazázánkba. László Gyula szerint (A kettős honfoglalás) 670-ben és 580-ban avar rokonaink, testvéreink alapítanak itt hazát..
A Kr. u.-i negyedik -és ötödik évszázadban a hun testvérnépünk hatalmas birodalmának a központja a Kárpát-medence. Subar-szabir őseink már i. e. 5500. táján itt éltek az Olt-völgyi, Körös Kultúrában.
Ma már a magyarországi szakértők és tudósok is eltérnek a finnugorista származás-felfogástól. Dr. Kiszely István antropológus, történészprofesszor: A Magyar Nép Őströrténete, 2001-ben megjelent egyetemi tankönyv és tanári segédkönyve is elveti a magyarság finnugor származás-elméletét. Könyvének 45. oldalán írja, hogy a magyarok ősei nem Szibériából, az Urál és a Volga vidékéről költöztek 'le' Etelközbe, hanem a Kaukázustól dél felől nyomultak észak és északkelet felé. Az ősmagyarság két nagy csoportból jött létre: a magyarul beszélő szabir-hunból és a törökül beszélő onogur-türkből (Bakay Kornél 1996)". Tehát Kiszely professzor - a Magyarországon tanult, itt élő és tanító kiváló tudós - álláspontja már jóval túlhaladja a néhai hírneves László Gyula professzor kettős magyar honfoglalás elméletét, és a magyarul beszélő szabir-hun és onogur-török kettős származás-elméletünk mellett tör lándzsát, mint Padányi Viktor professzor (Dentumagyaria). Jómagam is a szabirokra és az onogurokra építem fel a szabir-onogur = magyar származás-elméletemet.
De a genetikai kutatások is bebizonyították a finnugor elmélet bukását. Dr. Béres Judit kutatócsoportja megállapította A genom című 185. oldalán, hogy "a finnekkel nem vagyunk genetikai rokonok."
Nemrégiben a TV-ben beszélgetés hangzott el Dr. Mario Alinei-vel, az Utrecht Egyetem nyelvész professzorával, aki egy 500 oldalas könyvet írt. Az etruszk nyelvész megállapítja, hogy az etruszkok az ősi magyar nyelven beszéltek. Erre a műsorvezető megjegyezte, hogy akkor a történelmet át kell írni!
Nézzük, miként mutatja be Európa a magyarok történelmét a polgárainak, és hogyan tanítja az iskolás gyerekeinek. Idézem Kiszely professzor fenti könyvének 66-68. oldaláról:
"A német tankönyvek szinte csak a magyarok 'kalandozásával' foglalkoznak. 'A magyarok a Fekete-tenger északi részéről két irányból, északról és délről jöttek a Kárpát-medencébe a 900-as évek előtti időben ... Magyarországon Passau püspöke, mint esztergomi érsek a legfontosabb magyar érsekként működött'. A 10 kötetes világtörténelmi szintézis (Johannes Fried, 1994) szerint 'a magyarok a besenyők és a görögök (bizánciak) által nyugat felé űzött vad sztyepei harcosok, személyükben egy idegen nép tört be és pusztította végig a latin kultúrájú Európát".
"Franciaország tankönyvírásában megérződik a románok hatása. Történeti munkáikban gyakran találkozunk ilyen jelzőkkel: 'a magyarok vért ittak', ' nyers hússal táplálkoztak', 'korbáccsal kellett őket harcra kényszeríteni' stb. Augustin Fliche (1930) szerint 'a magyarok Közép-Ázsiából származnak, ahol nomád életmódot folytattak ...
miután féltek az újabb besenyő támadástól, kénytelenek voltak a Kárpát-medencébe menekülni'. Charles Seignobos (1938) nagy történelmi munkája szerint 'a nomád magyarok személyében Nyugat új félelmetes ellenséget ismert meg, amely a besenyőktől űzve a X. században jelent meg Európában'. Az 1980-ban megjelent nagy francia Európa-történet a magyar honfoglalást egyetlen mondattal intézi el: 'A X. században a magyarok az avarok egykori területét elpusztították és letelepedtek Pannóniában'.
Lucien Musset (1956) szerint a magyarok honfoglalása 'egy üldözött kis nép tudatosan előkészített tette ... a magyar a nagy tatár faj finn ágából származik'."
"A spanyol, az olasz és a svájci tankönyvek szerint a finnugor nomád magyarok a Fekete-tenger északi részén ötvöződtek, majd leírják, hogy a kalandozásaikkal végig- pusztítják Európát".
"Az angol és az amerikai történészeknek zavaros képei vannak a magyarság eredetéről. Általában 'lapp-magyar' vagy 'mongol-magyar' rokonságról írnak. J. M. Wallace-Hadrill (1961) 'újbarbár török-mongol magyarokról' ír. O. Halecki (1952) szerint 'a magyarok örökre elválasztották a déli szlávokat az északi szlávoktól, a magyarok megjelenése véglegesen eltörölte a morva államot'. Az Amerikai Egyesült Államokban az American Museum of Natural History kiadásában (főszerkesztő: Göran Burenhult) 1999-ben megjelent világtörténetben ezt olvassuk a magyarokról: 'A magyarok szlávok, de néhány évszázaddal ezelőtt felvették azt az uráli nyelvet, amelyet a szibériai népek is beszélnek'. J. M. Wallace-Hadrill The Barbarian West című ugyancsak 1999-ben megjelent kötetében ezt olvassuk: 'A magyar hordák európai megjelenésük után mintegy hatvan évig fosztogatták Európát'."
"Az osztrák tankönyvek szerint 'a magyar belső-ázsiai lovas nép, amely Európába érkezése után támadásokat indított a már letelepült szomszédai ellen, de a német papoknak sikerült megfékezniük őket'."
Ezeket a sorokat olvasva elgondolkodhatunk azon, hogy a nyugat-európai diák milyen képet alkot a magyarokról, és valószínű felteszi magában a kérdést, hogy miként lehet nekünk egy ilyen származású és ilyen múltú néppel együttműködni Európában? Kérdésük jogos. Az a legsajnálatosabb, hogy az európai történetírók és tankönyvírók általában a finnugorista magyar történészek és tankönyvírók könyveiből merítik az értesüléseiket.
Most kérdezhetjük, van-e ennél égetőbb hazai tudományos kérdés? Mi magyar őstörténetkutatók ezért értékeljük és becsüljük nagyra az olyan hazai történészek munkáit, akik a finnugorista történelemszemlélet helyett más irányban keresik a magyar nép eredetét, a valós történelmet kutatják (László Gyula, Kiszely István, Bakay Kornél, stb.).
Vizsgáljuk meg a valódi magyar ősmúlt -kutatást, különös tekintettel arra, hogy az indogermanisztika, ma szalonképesen indoeurópaisztikának nevezett történelem- és nyelv tudomány-elmélet a csőd szélén áll, annak fattyúhajtásával a finnugorizmussal együtt!
Jelenleg a valódi magyar (a nem finnugor) őstörténetkutatás terén három fő csoport különböztethető meg. Az első a Kárpát-medencéből, a második a Közel-Keletről és a harmadik Belső- és Közép-Ázsiából származtatja népünket és nyelvünket. Természetesen mindhárom csoport a magyar virtusnak megfelelően védi a saját álláspontját. Pedig most szükséges lenne az egyeztetésre, hogy végre megismerjük, tisztán lássuk, és megír- juk a magyarok valódi őstörténelmét. Ez annálinkább lehetséges, mert mindhárom kutatócsoportnak igaza van. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy mindhárom csoport a kutatási területe időmélységében a subar népetnikumot, őseinket találja.
Tudományosan bizonyított tények támasztják alá, - ma már régészeti leletekkel és nyelvészetileg is igazolható - hogy szabir-magyar ősmúltunk olyan távoli időmélységbe nyúlik vissza, és olyan hatalmas területeket ölel fel, hogy ezt a nagy térkört - melyet kb. i. e. 5500 táján egy nagy történelmi egységnek is nevezhetünk - a könnyebb tájékozódás szempontjából hasznosabb háromfelé osztani (A Szabir-magyarok őstörténete c. munkám II. kötet, a 'Hármas szabir-magyar őshazánk' fejezet). Annál is inkább, mert ennek a nagy történelmi egységnek mindhárom térköréből olyan kultúrális erők sugároztak ki, melyek külön-külön is döntő befolyást gyakoroltak az utókorra és az indogermanizmus által turáninak elnevezett népekre - természetesen ideszámítva a magyarokat is - karakterük kialakításában elsődleges szerepet játszottak. Ezért is találjuk mi, a valódi magyar ősmúltat kutatók ebben a három térkörben mindenütt ősiségünk régészeti, nyelvészeti és kultúrális emlékeit. Ezért aztán véleményem szerint nem lehet valódi magyar őstörténelmet írni anélkül, hogy ezen nagy régiók bármelyikének régmúltját őstörténelmi felméréseinkbe és konklúzióinkba bele ne foglalnánk. Annál is inkább, mert e három régió őslakói - kutatásaim szerint - a subarok, azaz az ős-szabirok. A könnyebb tájékozódás végett ezt ez ős népet alcsoportokra osztottam említett munkámban, a szóbanforgó területkörben. A mezopotámiai csoportot homo subaraicus var. Cresens Luna fecunda, vagy Termékeny Félhold-i, központi szabirnak (i. e. tizedik évezred), a Kárpát-medencei csoportot homo subaraicus var. europaea, vagy nyugati szabirnak (i. e. 5500.), míg a Belső és Közép-Ázsiai csoportot homo subaraicus orientalis, vagy keleti szabirnak (i.e. 5500.) jelöltem. A szabir ősnép telepeit időben és térben igen nagy mennyiségben találjuk meg a Termékeny Félhold (Mezopotámia) térkörében, (a nagy háromszög déli csúcsa) az Iráni-fennsíkon, Beludzsisztánban (Pakisztán) és Khorezmben (Nyugat-Turkesztán). A Mezopotámia felől terjeszkedő keleti szabir-magyar őseink északi szárnya képezte a nagy háromszög keleti csúcsát, Nyugat-Turkesztánban, míg a háromszög harmadik és számunkra legfontosabb nyugati csúcsa a Kárpát-medencei szabir-magyar őshaza. Véleményem szerint e három szabir-magyar ősterület mintegy szétválaszhatatlan autochton történelmi bázisként szolgáltathatja azt a területkört és népességét, melyre felépíthetjük őstörténelmünk alapjait.
Azt a tényt, hogy a magyarok ősei jelen voltak az emberi civilizáció kialakításában már a a korai mezolitikumi, majd újkőkori kulturákban megerősíti a híres Oxford Egyetem nagy tekintélyű régészprofesszora, Gordon Childe, aki a The Danube in prehistory (Oxford, 1928) című, a Duna-völgyi kő- és bronzkorszakról szóló munkájában írja, hogy a tudósok a világ minden táján megyegyeznek abban, hogy "az ősmagyaroknak jelentős szerepük volt az ős Közel-Kelet kulturáának kialakításában,"
Mezopotámiából kiindulva mindenkor igazolhatóan, tudományos pontossággal kisérhetjük végig szabir-magyar őseinket történelmi útjukon a 895-96-os utolsó honvisszafoglalásig.
Most nézzük, kik azok a tudósok, történészek és nyelvészek, akik a szabir népetnikum jelenlétét bizonyítják Mezopotámiában már a lehető legkorábbi időkben:
S. N. Kramer professzor, a több mint ötezer agyagtábla fordítója a Sumerians című könyvének 40. oldalán feltételezi, hogy Mezopotámia elősumir őslakói a szabirok.
Sir Leonard Woolley - akit minden idők leghíresebb régészének tartanak - írja, hogy asszir hagyományok szerint Mezopotámia őslakói a szabirok.
E. A. Speiser, a Philadelphia Egyetem semitológus professzora írja a Hurrians and Subarians című munkájában: "A szabirok, akik a legrégebbi történelmi időktől fogva nem csak a hatalmas hegyvidéket tartották megszállva Babilontól északra, de békésen együtt éltek a sumirokkal és akkádokkal."
Arthur Ungnadot a "pánszabirista" jelzővel illették a szakirodalomban a szabirok őstörténelmét kutató és bemutató munkássága miatt. Fő munkája a Subartu című könyve.
Eduard Meyer, a Berlini Kelet-Ázsia Múzeum egykori igazgatója Mezopotámia ősnépességéről így ír: "Ez az ősnép nem volt semita. Nevük sumirul subar, vagy subir volt."
Novotny Elemér Mezopotámia legrégibb autochton őslakóit subareusoknak tartja.
Badiny Jós Ferenc Káldeától Ister-Gamig II. című könyvében ezt olvassuk: "Egy ötezer évre visszamenő sumir epikus költemény 7. sorában ez áll: EME NAM LU KI EN GI mat KALDE ME - a kiengi emberiségnek a nyelve ... KALDEA NYELVE. Ezek szerint világossá válik az a tény, hogy Káldea és a "Subarokkal azonos" KAL-ok népe az i. e. 4. évezredben már létezett, és a Subar-Subir néppel azonos nyelvet beszélt.
Ám ismeretes az is, hogy a történelmi adatok sokasága a szabir bépet a magyarokkal azonosítja, így a sumir-magyar nyelvazonosság kétségtelenül bizonyítékot nyer ezzel a csaknem 6000 éves nyelvemlékkel."
Dióhéjban bemutatom a subar-szabir nép őstörténelmét - a legrégibb igazolható időkből és régiókból.
Őstörténeti kutatásaim közben, az emberiség legrégibb írott történetét vizsgálva - főleg az angol és német szakkönyvekből - fontos megállapításra jutottam. A múlt század elején és közepén a régészek, nyelvészek és történészek megemlékeznek egy népről, mely már jó néhány ezer évvel a sumirok megjelenése előtt Mezopotámiában élt. Ez a nép a su-subar, vagyis a szabir népcsoport. Nevük már a legrégibbnek tartott Fara (Shuruppák) ékírásos szövegekben is előfordul. A su elnevezés egyaránt jelentette a népet, a nyelvet és a földrajzi fogalmat. Ezért kezdtem a sumirok tanulmányozása után a szabirok kutatásához, annál is inkább, mert a múlt század egyik legkitűnőbb történésze és gondolkodója, Padányi Viktor professzor a szabirokat a magyarság legősibb népetnikumának tartja. Igy született meg a három kötetes munkám 1986. és 1995. között: A szabirok őstörténete, és az átdolgozott, egy könyvbe szerkesztett új kiadás 2000-ben: A szabir-magyarok őstörténete. De kik is voltak a szabirok, milyen kapcsolat fűzi a subar-szabirokat a magyarokhoz és milyen szerepet játszottak a magyar őstörténelemben?
A Hóman-Szekfű-féle Magyar Őstörténet című hatalmas munkában - mely diákéveink magyar történelmi anyagát is szolgáltatta -, a legnagyobb erőfeszítés dacára is csak egy sort találunk a szabirokról. Hóman megemlíti ugyanis, hogy Árpád honfoglaló hadaival "szabir elemek is jöttek be az országba".
A kiváló orosz történész, Patkonov már 1900-ban azonosította a magyar nép legalább egy törzsét a subar-szabirokkal A szabirok nemzetisége c. könyvében.
Jelena Halikova írja, hogy a volgai Bolgárország Szuvar nevű városának a neve a magyarok őseivel fűgg őssze, mivel a magyarok ősi neve szavar volt. (Élet és Tudomány, 1975. XI. 1.).
Bobula Ida, Origin of the Hungarian Nation című könyvének 50. oldalán írja, hogy a honvisszafoglalás előtt Dentumagyariában a magyarok még szabiroknak hívták magukat.
A hét ezer éves Tatárlakai táblácska jobb oldali alsó felében már megtaláljuk a sapir népnevet leírva, mely az ős-szabirok egyik elnevezése volt. Badiny Jós Ferenc professzor bemutatása szerint, aki az amerikai Hood professzor munkájából meríti az adatokat: SA (Labat 353) jelentése: orca, arc, pír vagy bar (L. 381), jelentése napfény, pír. A sapir népelnevezéssel kapcsolatban írja Badiny Jós Ferenc az Ősi Gyökér magyar magyar kulturális szemle 1990. május-júniusi számának 59. oldalán: "Előbb, vagy utóbb azonban minden magyar kutatónak el kell ismerni azt a tényt, hogy a tatárlakai írásbeliségtől (Kr. e. 5200) kezdődően a Kárpát-medencében írásemléket visszahagyó SAPIR nép történelmét kell kutatnunk."
folytatás...