A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)



Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
  • Balumann
    #623
    "Az sem biztos, hogy az emberiség egy helyről származik bár ma így gyanítják , valószínűleg egy helyről...de ez az egy hely nem a Kárpát-medence..."

    A modern ember Afrikából származik, ott jelentek meg és ők voltak képesek elviselni a Toba-tó -nál kitört vulkánkitörés okozta körülményeket, kb. 75000 évvel ezelőtt (az ember megjelenése persze lehet 100-120ezer éves is, és vszínűleg nem csak Afrikában éltek a kitörés előtt). Jelenleg úgy tudom ez a tudományos álláspont.

    "A gén számít? Aha...tegyük fel, hogy végeznek egy DNS kutatást a magyarokon. Tegyük fel, hogy az én ükapám osztrák volt.
    Akkor juhé...a DNS minták megvizsgálása után a magyarok és az osztrákok rokonok..."
    De miért kéne az ükapád meg a mi DNS mintánkat hasonlítani, vannak honfoglaláskori sírok, maradványok is...

    Egy finn nyelvész könyve: Kalewi Wiik: Az európai népek eredete

    Egy másik írás róla:
    "Az már a köszönetnyilvánításokból kiderül, hogy az alig ötmilliós, technofil Finnországnak legalább hat olyan egyeteme van, ahol európai összehasonlításban is mérvadó nyelvészeti kutatás folyik. A kötetből amúgy is süt, hogy egy pezsgő, versengő, a tekintélyelvet nem tisztelő nyelvtudományi miliőben született, ahol olyasmit is le szabad írni, ami nem számít évtizedek óta kanonizált, kőbe vésett álláspontnak. "Ez a könyv számos olyan állítást tartalmaz, amelyek érvényességét a mai módszerekkel nem lehet teljes biztonsággal megerősíteni: néhány itt közrebocsátandó gondolatom valószínűsége csak 80-90 százaléknyi" - írja minderről a bevezetőben Kalevi Wiik.

    A fonetikaprofesszor azt állítja: Európa ma ismert három nagy nyelvcsaládja - az indoeurópai, a finnugor és a baszk - a jelenleginél lényegesen "arányosabban" fedte le az i. e. 5000 körüli évek Európáját. A mai arányokat - amikor a baszk nyelvet nagyjából az európai lakosság 0,2, a finnugor nyelveket pedig a 3 százaléka beszéli, a többiek az indoeurópai vonalhoz tartoznak - szerinte az egyes nyelvcsoportokhoz tartozó népek gazdasági stratégiái (illetve az eltérő stratégiák sikeressége vagy sikertelensége) alakították ki. Ugyanakkor a korábbi területeikről kiszorult népek "nyelvi lenyomata" ma is ott van a később érkező, sikeresebb népek nyelvében (például a finnugor "szubsztrátum" a szláv nyelvekben).

    A szerző állításait térképek sokaságával, számításokkal, grammatikai, fonetikai és szókészlet-összehasonlításokkal támasztja alá - vagyis bőséges és kézzelfogható tudományos érvanyaggal dolgozik, nem kinyilatkoztatásokkal operál. Munkája emiatt akkor is nyelvtörténeti alapmű, ha feltételezéseit - vagy azok egy részét - az utókor elveti majd."