A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)



Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
  • ManoNegra
    #5293
    Akkor egy kis ízelítő, akit érdekel a téma, mindenképpen érdemes megvenni!

    Tartalom

    Boncold csak nyelvész

    1. fejezet

    MAGYAR NYELV ÉS ETNIKUM FINNUGOR SZÁRMAZÁSÁNAK ELMELETE A MODERN NEMZETKÖZI NYELV-ES
    ÕSTÖRTÉNETKUTATÁS TÜKRÉBEN

    A uráli-finnugor nyelvcsalád idõrendje

    A magyarban és a különbözö, a 19. században urálinak (finnugornak) el-
    nevezett nyelvekben nagy számban található szótári egyezések, párhuza-
    mok, valamint a nyelvtan, a szóképzés közös elemei kétségtelenül arra
    vallanak, hogy a magyar és az említett nyelvek egykor igen szoros kap-
    csolatban álltak egymással. Az sem vitatható, hogy világosan felismerhe-
    tő nyelvrokonság mutatható ki közöttük. Magát a nyelvi rokonság tényét
    - ezt mindjárt elöljáróban, félreértések elkerülése végett nyomatékosan
    kiemeljük - a legcsekélyebb mértékben sem akarjuk kétségbe vonni.
    Semmiképpen sem érthetünk azonban egyet azzal a nyelvtudomá-
    nyunkban általános an uralkodó hallgatólagos felfogással, amely a ma-
    gyar nyelv finnugor rokonsága és származása közé szinte automatikusan
    egyenlőségjelet tesz; éspedig oly módon, hogy nevezetesen a magyar
    nyelvet és etnikumot az ún. "uráli" , majd a "finnugor", végül az "ugor"
    alapnyelvekbõl és õsnépektõl származtatják, amely népek az évezredek
    folyamán egymástól elválva és nyelvileg is mindinkább elkülönülve ala-
    kították volna ki a ma beszélt finnugor nyelveket.
    Ez az elsõ pillantásra valóban tetszetõs séma azonban semmivel sem
    bizonyítható. Egyszerûen hinni kell benne, mint az egyházak dogmáiban.

    Az alábbiakban kimutatjuk, hogy semmiféle olyan szilárd megalapozása
    sincs amely a módszeres tudományos kritikát kiállaná.
    E hipotézist a 18. század végén Schlözer állította fel, majd a 19. század
    közepén az akkori indogermán nyelv tudomány mindenben hasonló
    nyelvcsaládfa-elméletéhez teljes mértékben illeszkedve, kü1földön az ún .
    göttingai iskola (Schlözer követõi), nálunk pedig fõleg Hunfalvy Pál és - a
    szintén göttingából érkezett - Budenz József öntötték végleges, tudomá-
    nyos axiómaszerû formába. A finnugor nyelvhasonlítás munkamódszere
    ennek következtében hajszálpontosan ugyanazon a két "alapvetõ tétel" -en
    nyugszik, amelyekrõl - az indogermanisztika vonatkozásában - már az I.
    könyvben szóltunk. Ezen alaptételek O. Schrader megfogalmazásában így
    festenek:
    1. Az indogermán nyelvek rokonsága csakis (!) egy közös ösnyelv
    feltételezésével magyarázható.
    2. Ezen indogermán õsnyelv feltételezése szükségszerűen bizonyít-
    ja (!) egy indogermán ősnép létezését (1. 1. könyv 66. old., ill. O.
    Schrader: Sprachvergleichung und Urgeschichte, 155 OLD.).

    Annakidején nyomatékosan rámutattunk arra, hogy amilyen "alapve-
    tõek" ezek a tételek, éppoly alapvetõen hibásak is:

    1. Két vagy több nyelv rokonsága nem "csakis" egy közös ősnyelv
    feltételezésévei magyarázható.
    2. Semmiféle feltevés sem bizonyíthat - még mindközönségesen
    sem, nemhogy "szükségszerûen" - semmit.