A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)
Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
-
tpM #3939 Nem tudom ez-e a megfelelő topik, de úgy gondolom érdekes. Kíváncsi vagyok ezekről tudtok-e valamit? Balogh Béla A Tudatalatti Tízparancsolata könyvéből idézem:
"URAD-ALMA
Kezdjük mindjárt a gyökércsakrával, más néven kundalinivel, amely a testben a hátgerinc alsó részén helyezkedik el. Ennek – történelmi források által meg nem erősített – régi magyar neve: URAD-ALMA. Ez az, amit az Úrtól kaptunk, hogy energiájának segítségével boldogulni tudjunk az anyagi világban. Ez az, amit az Úrtól kaptunk, hogy energiájának segítségével boldogulni tudjunk az anyagi világban. Ez a Föld felé irányuló tölcsérszerű energiaörvény az, amin keresztül „leszületünk”. Megjelenünk fizikai testünkkel az anyagi világban.
Amint ez megtörtént, elsőrendű szükségleteink kielégítésével vagyunk elfoglalva, mégpedig azzal, hogy biztosítsuk a magunk számára a mindennapi betevőt, azaz az élelmet.
Életünk későbbi szakaszában, amikor már nem szüleink gondoskodnak rólunk, szintén elsőrendű szempont, hogy legyen meg a mindennapi élelem, a megfelelő ruházat és a lakás, vagy ház, amely az időjárás viszontagságai ellen védelmet nyújt. Az anyagi világba való leszületés tehát elsősorban arra ösztönöz bennünket, hogy létünket anyagi szinten biztosítsuk.
Azt is mondhatnánk, hogy ezen cél elérésének érdekében ez az energiaközpont irányítja a gondolkodásunkat. A biológusok ezt túlélési vagy életben maradási ösztönnek nevezik, és valóságos rémtörténetek egész sora szól arról, hogy az ember mi mindenre képes, ha például az éhenhalás veszélye fenyegeti.
Bár a földi, anyagi létet mindannyian szeretnénk bebiztosítani, hozzáállásban mégis nagy különbség van spirituálisan fejlett és kevésbé fejlett embertársaink között. A spirituálisan kevésbé fejlett embert a félelem (fél-elem) irányítja, főként a halálfélelem. A teremtő erőt, amivel rendelkezik, még nem ismerte fel. Lényének lényegéről, arról, hogy valójában örök életű, halhatatlan energialény, még fogalma sincs, mint ahogy arról sem, hogy következmények nélkül nem bánthat másokat, nem veheti el tőlük erőszakkal a javaikat, és kínozhatja őket úgy, hogy mindezt neki is át ne kelljen majd élnie. A földi civilizációk fejlődésének egyik-másik mélypontján, amikor a spirituális tudás gyenge, egész társadalmakat és népeket ez a bizonyos gyökércsakra-gondolkodás vezérel, és zászlójukra rendszerint ki is tűzik a gyökér-csakra meghatározó színét, a szivárvány színei közül a legalacsonyabb energiaszinttel rendelkező vöröset. Így lett „vörös” Kína, így lett „vörös” a Szovjetunió hadserege, de említhetjük a „Vörös Khmereket” is Kambodzsában.
LAKOD-ALMA
Amikor életkorban és fejlődésben odajutunk, hogy anyagi létünk hátterét sikerül biztosítani, természetes módon egészen más ösztönök és vágyak kerülnek előtérbe. Szeretnénk valakivel megosztani az életünket. Ekkor aktiválódik a következő energiaközpontunk, a szexualitást irányító második, ún. szakrális csakra, amelynek ősi magyar neve – ha igaz – LAKOD-ALMA.
Szinte mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy gondolkodásunk kizárólag agyi tevékenység; a népi bölcsesség azonban számon tartja, hogy bizony van, aki a „farkával”, vagy a „fenekével” gondolkodik, és „elveszíti a fejét”, mihelyt szoknyát vagy nadrágot lát.
Amint ez az energiaközpont kezdi vezetni a gondolkodásunkat, már valamivel kevesebb az önzés, és a fél-elem, és hajlandók vagyunk megosztani életünket és javainkat valaki mással.
Ezen a szinten – hacsak nem rendelkezünk magasabb spirituális tudással – nagyon gyakori a szexuális partner kisajátítása, és sokan valósággal birtokolni szeretnék élet- vagy házastársukat. Gyakori az ebből adódó féltékenység, és erről tanúskodnak a féltékenységi drámák. A szexuális csakra domináló színe a szivárvány színei közül sorrendben és energetikai szempontból a második, tehát a narancs.
Amint egy társadalom átlagos spirituális fejlődési szintje meghaladja a vörös színhez tartozó gondolat- és érzésvilágot, természetes, hogy nem lehet hirtelen nagy ugrásra számítani, és energiaszintben is csak a következő lépcsőfokra lehet fellépni. Így aztán nem véletlen, hogy például Romániában, 2004-ben az ellenzék narancsszínbe öltözött. Ukrajnában, ugyanebben az évben „Narancssárga forradalomról” beszélnek, és az emberek narancssárga lobogókkal vonulnak az utcákra. A szexualitás fokozottan jelenik meg a reklámokban, és a mai állapotokra jellemző, hogy a garázskaputól az üdítőig, a tetőcseréptől a csokoládéig szinte minden reklámnak van valamilyen mértékű szexuális vagy erotikus töltete.
VÍG-ALMA
Nos, mi történik akkor, ha az anyagi háttér már biztosított, és a párkapcsolat is működik? Ekkor aktiválódik erőteljesebben a következő energiaközpont, a napfonat-csakra, ősi magyar nevén – ha igaz – a VÍG-ALMA.
Mit is akarunk valójában, amikor ez a központ irányítja a gondolkodásunkat.
Élvezni szeretnénk az életet.
Többet és jobbat szeretnénk kapni mindenből, jóval többet és jobbat, mint ami alapvető szükségleteinket kielégíti. Finomabb ételt, elegánsabb ruhákat, jobb autót, luxussal felszerelt házat.
Habzsolni szeretnénk az élvezeteket, legyen az utazás, hegymászás vagy mélytengeri búvárkodás, legyen az étel és italkülönlegességek egész sora, de lehet kábítószer vagy extrém, életveszélyes helyzetek keresése is.
Tulajdonképpen több szabadságot, több lehetőséget szeretnénk. A lényeg az, hogy „történjen már végre valami”, amitől az élet szebb, gazdagabb, érdekesebb és izgalmasabb lesz. A napfonat-csakrának a színe a szivárvány energetikai szempontból is a narancs után következő színe, tehát a sárga.
Az első három csakra irányítása alatt élő és gondolkodó ember kizárólag kapni akar az élettől. Kapni, kapni és kapni, mert „nekem jár”, „megérdemlem”, „hát még ennyit se engedjek meg magamnak?”, és a sort bátran folytathatnánk.
Az igazi változás az ember spirituális fejlődésében valójában akkor következik be, amikor életében az irányítást – ha eleinte csak pillanatokra is – a szívhez tartozó energiaközpont veszi át.
FOGAD-ALMA
A szívhez tartozó csakra meghatározó színe a zöld, de kisebb mértékben ott van mellette a rózsaszín is. A szívcsakra, vagy a vibráló fényből álló lótuszvirág csokra ősi magyar nevén a FOGAD-ALMA. Talán ezért van az, hogy amikor leteszünk egy-egy esküt, ami minden esetben arról szól, hogy valakinek vagy valaminek a szolgálatába állunk, kezünket a szívünkre tesszük. Maga a fogad szó is sokat rejt magában, hisz egyszerre fog és ad. A szív, mint szerv, a szó orvosi, fiziológiai értelmében, befogad, majd továbbad. Befogadja az oxigéntartalmát leadott vért, valami pluszt hozzáad, és nagy nyomással továbbadja, amit befogadott. Azt is mondhatnánk, hogy mindig többet ad, mint amennyit kap, és egy pillanatra sem igyekszik megtartani magának azt, amit befogadott.
A szív tehát nem gondolkozik önző módon, és csodák csodája, éppen ez az, ami az élet lehetővé és fenntarthatóvá teszi. Ha csak rövid időre is, de úgy gondolná, hogy „a vér, amit kaptam, vagy megszereztem, az enyém, és ebből a többi szervnek nem adok”, nos, akkor megnézhetnénk magunkat.
De mit is csinál a szív, mint energiaközpont? Mit csinál a szívcsakra? Honnan az energia, hogy mindig hozzáadjon valamit ahhoz, amit kap?
A válasz egyértelmű. Az univerzum fenntartó ereje a szeretet. A szív motorja a szeretet. Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a szeretet csupán egy érzés a többi között, és nem is tulajdonítanak neki különösebben jelentőséget. A szeretet azonban lényegesen több ennél. A szeretet az univerzális Erő, Bölcsesség és Intelligencia szüntelen sugárzása a világba, amely a fizika nyelvére lefordítva nem más, mint fény. Fény a fizikai világban; belső fény, amelyet csak belső látásunkkal láthatunk, a mentális szférákban, a teremtő képzelet világában; isteni Fény és Szeretet a lélek világában.
RIAD-ALMA
Sorrendben a következő energiaközpontunk vagy csakránk a torokcsakra. Ha tisztánlátó szemmel nézzük, a színe világos kék.
Szinte mindannyian megtapasztaltuk már, ha veszélyes helyzetbe kerültünk, hogy „elszorult a torkunk”, vagy „a torkunkban dobogott a szívünk”. Nagy riadalom esetén aktiválódik az energiaközpont, amely többek között a kommunikációért is felelős, hogy hatékonyabban tudjunk segítségért kiáltani, ha erre szükség volna. Talán ezt hivatott kifejezni a régi név, a RIAD-ALMA.
Gyakran megtörténik azokkal, akik a Fehér Sas Páholy vezetett meditációin kezdőként részt vesznek, hogy a zene után, a rituálé által létrehozott és megemelkedett spirituális erőtérben váratlanul aktiválódik a torokcsakrájuk, és ellenállhatatlan köhögés vesz erőt rajtunk. Kezdetben ez velem is előfordult, és az érzés körülbelül olyan, mintha az ember torkán átszúrnának egy kötőtűt. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a rituális gyógyító és öngyógyító meditáció előtt lecsendesítsük gondolatainkat, kikapcsolódjunk a mindennapi élet rohanásából, és előkészítsük magunkat a csend és harmónia világába való belépésre.
Ez természetesen nemcsak a Páholyon belüli meditációkra érvényes. Érvényes a Gyógyító meditáció c. könyv mellékletként kiadott CD segítségével végzett meditációkra, és természetesen érvényes minden más típusú és más irányzatot követő meditációra, amennyiben a belső csend és nyugalom megteremtésén dolgozunk.
HAT-ALMA
A következő központ a „harmadik szem”, a hatodik alma, más néven HAT-ALMA. Színe indigókék.
Valódi hatalma azonban csak annak van, akinek gondolatait, szavait és cselekedeteit már a szíve irányítja.
A hatalom jelképe volt az országalma is, amely eredetileg még csak szimbólumként létezett.
„A világuralmat jelképező éggömb az ókortól kezdve hatalmi szimbólum volt. A bizánci császárok kezében tűnik fel a tetején kereszttel díszített kerek tárgy, majd a karoling uralkodók is kezükben tartják az ábrázolásokon. A 11. századig azonban feltehetőleg nem valóságosan létező tárgy, hanem csak hatalmi jelkép volt. Az első tényleges országalmát II. Henrik császár kapta VIII. Benedek pápától 1014-ben, Róma városi császárrá koronázása alkalmával: a császár azonban nem tartotta meg, hanem a cluny bencés kolostornak ajándékozta. A II. Henriket követő uralkodónak már volt valódi országalmájuk.
Az országalma Magyarországon először a koronázási paláston István király kezében tűnik fel: ugyanolyan tárgyat tartanak kezükben a vértanúk is. Minden bizonnyal István kezében az uralmat jelképező tárgy a valóságban királyi jelvényként még nem létezett: a királyi pecséteken ugyan már a 11. századtól látható (Péter, Salamon, Kálmán királyok kezében), azt azonban nem lehet tudni, hogy az Árpád-ház melyik uralkodójától vált valóságos jelvénnyé. III. Béla sírjában sem található meg.
A magyar országalma aranyozott ezüstből készült: 8,9 cm átmérőjű, 7,9 cm magasságú: két félgömbből illesztették össze, és a tetejére kettős keresztet, az oldalára, pedig kis címerpajzsot illesztettek. Teljes magassága 16 cm. A címer árulja el a korát: a négyelt pajzsot az Árpád-házi uralkodók zománctechnikával készült, ezüst-piros sávos, és az Anjouk liliomos címere díszíti: az országalma tehát a magyar Anjoukhoz kapcsolható, feltehetőleg Károly Róbert uralkodása (1310-1342) kezdetén készítették. Az írásos források, pedig csak az Anjou kort követően említik.
A keletrómai császárságban elterjedt, gyakran ábrázolt, és az országalma tetejét is ékesítő kettős kereszt a Konstantinápolyban nevelkedett III. Béla érmein és pecsétjein tűnik fel. Ha volt is a korábbi Árpád-házi uralkodóknak országalmája, azt csak latin kereszt díszíthette. Kettős keresztes országalma először III. Béla fiának, Imrének (1196-1204) a pecsétjén látható.”
Forrás: http://www.sulinet.hu/tananyag/97122/on/T14T.HTM
Az első három csakra vagy energiaközpont irányítása alatt nem történnek váratlan, kiszámíthatatlan dolgok vagy csodák. A vörös valójában a cél elérésének érdekében szentesíti az eszközt, és gátlástalanul elveszi másoktól azt, amire jogot formál. Ezt a történelem folyamán többféleképpen nevezték, vörös forradalomnak, kulturális forradalomnak stb. Irányítója a halálfélelem, a betegségektől való félelem, az alárendeltségtől való félelem. A fél-elem oka, pedig nem más, mint az egész-ségre vonatkozó hiányos információ, alacsony szintű tudatosság. Az ilyen emberek és embercsoportok vélt biztonságuk érdekében hatalomra törnek, anyagi biztonságra törnek, de a szív irányító szerepét megkerülve, a hatodik alma, a HAT-ALMA bölcsessége nélkül. Innen ered a hatalomvágy.
Így hatalmuk valójában csak félelmen és félelemkeltésen alapuló hatalmaskodás, vagy hat-almaskodás. Ezt idézi a régi mondóka, miszerint:
Azt mondják a hatalmasok,
Hogy akinek hat alma sok,
Az éppen elég hatalmas ok,
Hogy ne legyenek hatalmasok.
Az egyének és társadalmak azonban idővel – és sok szenvedés árán – meghaladják ezt a szintet. Eljutnak oda, ahol már hajlandók aludni is valamit cserébe. Ekkor hangolódnak rá a szakrális csakra színére, a narancsra. Az emberek vagy embercsoportok azonban ezen a szinten gondolkodva még mindig többet igyekeznek elvenni és megtartani, mint amennyit adni képesek.
Az egyéni és társadalmi fejlődés következő állomását a fokozott szabadság és a korlátok levetésének igénye jellemzi. A sárga – jó esetben – egy kiegyensúlyozott „cserekereskedelem”, ahol hosszú távon az ember maximum annyit kaphat, mint amennyit befektetett.
A fejlődés „iránya” tehát adott, úgy is mondhatnám, előre meghatározott. A vörös képezi az alapot, és miután ezt felépítettük, tovább léphetünk a narancs, majd a sárga irányába.
A „csoda” azonban a szívcsakra, a FOGAD-ALMA szintjén kezdődik.
A fejlődésnek az iránya adott, de a fejlődés üteme egyéni. Egy és ugyanazon társadalmon vagy nemzeten belül – de vonatkoztathatjuk ezt a Föld egészére is – vannak olyanok, akik még erősen a gyökér-csakra szintjén élik mindennapjaikat. Vannak olyanok, akik már a lakod-alma érzés- és gondolatvilágát vallják a magukénak, és vannak természetesen olyan társaink is, akiknek legfőbb gondjuk a víg-alma. Arányukban, szám szerint nézve lényegesen kevesebben vannak jelen a Földön a fogad-alma szintjén élő és gondolkodó emberek. Mindezen változatosságból – a népek, nemzetek, országok és a bolygó szintjén – kialakul egy „átlag”, és ez az átlag fogja meghatározni azt, hogy az illető nép vagy nemzet adott körülmények között milyen utat választ, és elérkezett-e az idő, hogy magasabb szintre lépjen a lelki fejlődésben.
A nép vagy a nemzet azonban egyénekből áll. Az egyén lelki fejlődése tehát kulcsfontosságú. Minél magasabb csakrának az irányításával történik meg a befogadott energia átalakítása, annál nagyobb az egyénnek a környezetére kifejtett hatása. A narancs magasabb energiaszintet képvisel, mint a vörös, a sárga magasabbat, mint a narancs, és a zöld magasabbat, mint a sárga. Ezért, amikor egy nép vagy nemzet átlagos energia- és tudatszintjéről beszélünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy nem szám szerinti átlagról van szó. Egyetlen ember, akinek a szíve és a gondolkodása tiszta, több ezer társára fejtheti ki lelkesítő, lélekemelő, pozitív hatást.
Természetes az, ha naponta többször más és más csakra veszi át az irányítást. Van a napnak olyan szakasza, amikor az anyagiak biztosítását tartjuk a legfontosabbnak, van olyan szakasza, amikor a szexualitást, és van olyan, amikor az élvezeteket. Ha eléred azt, hogy minden napnak legyen olyan szakasza is, amikor az önzetlen segítségnyújtás, az embertársaidnak nyújtott segítség és szolgálat határozza meg a cselekedeteidet, elérhető közelségbe kerül számodra a megvilágosodás.
ÚR-ALMA
Sokan vágynak a megvilágosodásra, a csodára, ami megnyitja előttük a mennyei világok kapuit. Jógagyakorlatok koplalás, tantrikus szex és meditáció csak néhány azon megközelítési módok közül, amelyekkel az ember siettetni próbálja a csodát, és bizonyosságot akar szerezni akár a halál utáni életről, akár mindarról, ami eddig rejtve volt előtte.
Ez a tudásszomj egyáltalán nem új keletű. A Biblia szerint valamikor réges-régen, amikor az emberek még „paradicsomi” állapotban éltek, a kígyó megkísértette Évát, hogy belekóstoljon a tudás fájának gyümölcsébe.
Bizonyára sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy ez valóban így történt. Éva sétált a paradicsomban, és egy fáról egy sziszegő kígyó elkezdett hozzá beszélni, és rávette, hogy kóstoljon bele valamibe, amiről az Úr azt mondta, hogy tilos.
És mi volt az a valami?
Egy alma.
A tudás fájának gyümölcse, amitől az ember olyan lesz, mint az Úr.
Természetesen, ha rápillantunk egy távol keleti ábrára, amely a csakrarendszert ábrázolja, azonnal feltűnik a kígyószerű dupla spirál, amely ezeket az energiaközpontokat összeköti. Ha megnézzük Hermész botját, a caduceust, azon is két feltekeredett kígyót látunk. A legenda szerint Hermész két marakodó kígyó közé dobta a botját, a két kígyó feltekeredett rá, és attól kezdve a bot alkalmassá vált a gyógyításra.
A szimbólumokba rejtett tanítás azonban mélyebb tartalommal is rendelkezik. Ez a rejtett tartalom válik érthetővé White Eagle-nek, a Fehér Sas Páholy jelenleg fénytestben élő mesterének és irányítójának szavai által, amelyeket Grace Cooke, az angliai Páholy vezetője tolmácsol számunkra.
„Gyakran beszéltünk az ember földi inkarnációinak céljáról és értelméről. Szenvedésen és örömön keresztül az ember lassan kifejleszti a finomabb energiákból álló testét, a fénytestet, amelyet mennyei testnek is neveznek. Ez hosszú folyamat. Azért vagy itt, hogy az isteni tulajdonságokat kifejleszd, mint ahogy a nagy tanítók és meseterek is ezt tették korszakokon át.
A cél elérésének érdekében különböző módszereket használtak, és ma már mindenki a saját útját járja, de a cél mindig ugyanaz. Minden vallásban meg lehet találni azt a belső tanítást, ami célhoz vezet, és ezek a tanítások nagyon sok mindenben hasonlítanak egymáshoz.
Megpróbáljuk elmagyarázni a lehető legegyszerűbb módon, hogy milyen módon kerül a tanítás a Földre. A tanítás maga egy mennyei szférából származik, amit mi Krisztus-körnek nevezünk. Más néven is szokták emlegetni, mint például a Nagy Fehér Testvériség, vagy csak egyszerűen a Testvériség, vagy Melkhizedek Rendje. A tanítás mindig ugyanaz. Arról szól, hogy milyen módon fejlesszük ki fénytestünket, azaz mennyei testünket. Ez a tanítás fellelhető a világ minden szent iratában, és időnként a „kígyó tűzének” nevezik.
„Mózes első könyvében azt olvashatjuk, hogy „Az Úristen így szólt a kígyóhoz: Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadjai között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te, pedig a sarkát veszed célba.” Ezeket mondta az Úr. Az Ótestamentumban a kígyó szimbólum a céloz erre a Nap-, vagy kígyóerőre. Az embernek mindig rendkívül elővigyázatosnak kell lennie, amikor ezzel az erővel bánik. Ha nincs meg a hozzá szükséges lelki erőd és bölcsességed, ez az erő oda vezet, hogy elveszíted az ellenőrzést a vágyaid felett. Ezt az erőt csak az tudja kezelni, aki spirituálisan erős, és karakteres. Amikor azt olvassuk a Bibliában, hogy Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, arra kellene gondolnunk, hogy a kígyó, ami megtermékenyítő erőt és újjászületést jelent, az ember alacsonyabb rendű énjében fejti ki a hatását. Ez széttiporta a kígyó fejét.
A kígyó, pedig az ember sarkát veszi célba.
Ez vajon mit jelent?
Amikor az ember a kreatív erőt fizikai kielégülésre, ellenőrizetlen szenvedélyekre és önző célokra használja, szenvedni fog. Ez minden emberi szenvedés oka. Hogy miért pont a sarkát veszi célba a kígyó? Azért, mert azt a részét támadja, ami a legközelebb van a földhöz, azaz a fizikai testét, szenvedélyeit és vágyait. Más szóval: amikor engedsz a szenvedélynek, nagyon sok szenvedést húzol a saját fejedre.
Ezen az úton szeretnénk stimulálni gondolataidat, mert így igyekezeted és tanulási vágyad nagyobb lesz, mintha csak olvasnád a régi szövegeket.
Az ember fejlődésével párhuzamosan a kígyó felemeli a fejét, és fokozatosan stimulálni kezdi az idegrendszert. Ez megnyitja az ember lelki szemeit. A lelki szemek valójában az éteri testben lévő fő csakrák. Amint megnyílnak, olyanokká válnak, mint az ablakok.
A szentek életében gyakran esik szó csodatételekről. Amikor már ismered a kígyó erejét, megérted, hogy azok a bizonyos szentek miért szántak annyi időt a kontemplációra, meditációra, imára és az Istennel való egyesülési vágyukra. Amikor életük bizonyos szakaszához értek, átélték az isteni erő beáramlását. Az ezzel párhuzamosan történő csodák mind a mai napig megmagyarázatlanok és érthetetlenek a hétköznapi emberek számára. Csak az érti őket, aki a Fény útját járja. Csak az tudja, hogy a felébredő Nap-erőről és annak hatásáról van szó.
Talán emlékszel még Illés prófétára, és az ő tüzes szekerére, amely elragadta? Ez volt az, amit a körülötte állók láthattak. Illés valójában úgy feltöltődött Fénnyel, hogy földi szemmel adott pillanatban láthatatlanná vált. Bár ezeket a jelenségeket az emberek csodának nevezik, valójában a lelki erő ezen demonstrációi az ember isteni természetéből és isteni erejéből fakadó törvényszerű jelenségek. Számíthatunk arra, hogy a közeledő Vízöntő korszakban az ilyen megnyilvánulások gyakoribbak lesznek. (White Eagle)
Nos, ebből a szemszögből nézve már nyilvánvaló, hogy nem egy külső kígyóról, egy állatról van szó, hanem egy belső, kígyó formában elhelyezkedő energiaáramról, amelynek felébresztése és aktiválása valóban egyenlő lehet az isteni tulajdonságok és képességek elérésével. Az is kiderül, hogy miért nem lett volna szabad az embereknek a teremtés hajnalán hozzáférniük a Tudás almájához. Kellő spirituális tudatossággal, bölcsességgel és szeretettel kell rendelkeznie annak, aki az isteni erőt szeretné használni. Ez a szint senki számára nem elérhetetlen, de ha túl korán szeretnénk megszerezni, csak árthatunk vele magunknak. Az Atya bölcsessége nyilvánul meg a korlátozásban. A gyermekeink nevelése is hasonló módon történik. Minden szülő tudja, hogy „kés, villa, olló, gyermek kezébe nem való”. A bölcs szülő nem ad olyan eszközt gyermeke kezébe, amelyet a gyermek még nem képes a megfelelő módon és a megfelelő célra használni. Miért feltételeznénk mást a Teremtőről? Nem a Tudástól zár el bennünket, csak a tudás átadásának idejét köti bizonyos szintű lelki fejlettséghez.
Más szóval: az embernek csak akkor válik hasznára a „kígyó-erő”, ha gondolatai, szavait és cselekedeteit a szívcsakra irányítja, és nem az alacsonyabb rendű energiaközpontok."