A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)
Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
-
Solt #328 Amíg készül a válaszom, ( alakul már ) addig egy kis érdekesség. Neves külföldiek véleménye rólunk, és a nyelvünkről:
Sir Bowring John (1792-1872)
“A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött és szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb ma beszélt európai nyelv még nem is létezett. Egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája a feszített húr erejének kezelhetőségével és rugalmasságával bír. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberiség történetére és múltjára utal. Az eredete kimutatha¬tó, meglátszanak rajta az idegen, különböző nemzetektől származó rétegek, melyek összességé¬ből kialakult. Ezzel szemben a magyar nyelv olyan mint a terméskő, egy tömből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. E nyelv a legré¬gibb és legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és szellemi független¬ségnek. Amit a tudósok képtelenek megfektemo, azt mellőzik, a nyelvészetben csakúgy, mint a régészet¬ben. A régi egyiptomi templomok mennyezetei, amik egyetlen kőből készültek – nem ma¬gyarázhatők. Senki sem tudja, honnan származnak, melyik hegyből szerezték a csodálatos képződményt, vagy miként szállították és emelték a helyére a templomokban. A magyar nyelv kialakulása ennél sokkal bámulatosabb. Aki ennek titkát megoldja, isteni titkot fog kifejteni; tény, hogy e titok első tétele:
Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige.”
Sir Bowring John (1792-1872) angol nyelvész, irodalmár és gondolkodó több mint száz nyelvet beszélt, köztük a magyart is. Sok magyar költeményt fordított angolra. 1830-ban kiadott egy verseskötetet "Poetry of the Magyars Preceded by a Sketch of the Language and Literature of Hungary and Transylvania" címen, amelynek előszavában írta az itt közölt megállapítást. Sir Bowring el volt ragadtatva a magyar nyelvtől, és észrevette, hogy születése valahol a történeleme¬lőtti idők homályában tűnik el.
Ha valaki kételkedik a fordítás hitelességében, akkor megvan angolul is! ;)
Giuseppe Mezzofanti (1774-1849)
a nyelvtudományok legnagyobb tudósa, aki élete vége felé ötvennyolc nyelven írt és százhárom nyelven beszélt, ismerve minden hangárnyalatot és nyelvjárást, a következőket felelte mosolyogva, amikor megkérdezték tőle, melyik nyelvet tartja a legszebbnek: ő a saját anyanyelvével, az olasszal szemben elfogult és azt tartja legszebbnek. De hozzátette egy kis gondolkozás után, hogy az emberi gondolat érzelmek közvetítésére szolgáló nyelvek közül, egy kevéssé ismert nyelv, a Magyar az, amelyet legkifejezőbbnek tart. Egy osztrák költőnek pedig ezt mondta:
“Tudja melyik nyelvet tartom az olasz és a görög után, minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában...”
A következő idézet is Mezzofantitól származik:
“Tudják-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és latinnal egy sorba helyezek? A magyar...”(1836)
Grimm Jakob (1785-1863)
Nagy meseíró, német egyetemi tanár, a történeti hangfejlődés törvényszerűségeinek felismerője, az első német tudományos nyelvtan megalkotója kijelentette:
“A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.” (1820)
Henry John Temple Palmerston (1784-1865) angol politikus (magyarországi angol nagykövet 1848-ban) a magyarok szeretetéről éppen nem híres diplomata véleménye:
“... a Habsburgok keleti birtokán élő magyar nép... nem csak kontinensünk egyik legerő¬sebb államát alkotta évszázadokon át, de valami általunk nem ismert nagyon ősi művelt¬séggel a környező népeket és országokat századokon át teljes tiszteletadásra tudták kény¬szeríteni.
Sir Boyle Roche (1736-1807):
“A magyarok népi nyelve rendkivül kifejező és a dalaik ősibbek, szebbek, kifejezőbbek a mieinknél (angolokénál).”
George Bernard Shaw (1856-1950) angol irófejedelem komolyan tanulmányozta a magyar nyelvet. Egy rádiós nyilatkozatában mondta:
“... egy igazán tehetséges angol irónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anyanyelve¬men nagyon sokszor képetelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal... Bátran kijelent¬hetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációan változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszadni. Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos vissza¬adásra, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.)”
Forrás
Akinek van kedve olvassa végig. Szívet melengető...