A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)
Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
-
Zenty #3003 nah még pár külföldi "turbó magyar"
"és mint John Dayton, a neves régész mondja: „Teljesen egyértelmű, hogy Mezopotámia fémkohászati gazdagságát Közép-Európában fejlesztették ki.” Daytonnak meggyőződése, hogy az i. e. 4 évezred végének súlyos aszálya miatt valójában egy, a történészek által elfogadottal ellenkező irányú „vándorlása történt a népességnek, a meditterán, közel-keleti, sőt, talán egyiptomi térségbe.” Úgyszintén Dayton kutatásai tanúskodnak arról, hogy az írás, a fémkohászat, a korongozott - 1700 Celsius fokos hőmérsékletet igénylő -, zománcozott fazekasság technológiája feltalálása mellett minden bizonnyal a Kárpát-medence volt a kerekes szekér előfordulásának legkorábbi színhelye is. „A kerekes kocsi létezésének legkorábbi, egyértelmű bizonyossága Budakalászról származik: mégpedig a Baden-kultúra i. e. 2900-2400 körüli temetkezési helyén talált kocsi agyagmodellje.” (László Botos, Opinion about the Surprising Results of Dr. Mario Alinei’s Research, 2009.)
Egyre több honi és nemzetközi őstörténet kutató körében – szemben a Tudományos Akadémia nemzetidegen szélhámosaival -, erősödik a meggyőződés, hogy a kedvezőbb éghajlati, domborzati viszonyokkal, fejlettebb termelési technológiával rendelkező Kárpát-medence évezredeken keresztül ontotta magából a lakosságfelesleget. A népvándorlással egy-egy, őseiben elszármazott nép olykor visszatér az elődök által lakott térségbe, a Kárpát-medencébe, Erdélybe, bizonyítva a krónikáink, gesztáink és elhallgatott történetíróink által nyilvántartott „szkíta-hun-avar-magyar folytonosságot”.
John Dayton véleményét erősíti meg Blagoje Govedarica hamburgi régészprofesszor 2004-ben megjelent: „Jogarhordozók – A sztyeppe urai” c. monográfiája. (Zeptertrager- Herrscher der Steppen) Fő következtetése, hogy i.e. 5 100-tól kezdve a Kárpát-medencéből, pontosabban az Erdély-Felső-Tisza körzetből nagyszámú népesség települt ki az Al-Dunához, a Meótiszhoz, a Volga-könyökhöz és a Kaukázusba. Tekintve, hogy ez a “népesség-kitelepülés milliós nagyságrenddel jellemezhető, hiszen több ezer településről van szó”, ahol az átalagos lakosságszám néhány száz fő volt, az említett körzetek az eurázsiai fejlődést döntően befolyásoló művelődési központokat képeztek, írja Grandpierre Attila. (A szkíták székely eredete, http://www.mvsz.hu/mtf/mtf_03d.html) Az orosz régész Igor Mazura, Oxford Journal of Archaeology-ban (2005) megjelent cikke szerint is “az i. e. 5. évezredtől Erdélyből nagy létszámú népesség költözött egyre keletebbre, település-hullámok egymásra következő sorozatát hozva létre a nyugat-eurázsiai síkságon.” Grandpierre Attila Natalie Taranec, a Sydney-i Powerhouse Museum munkatársa 2005-ben megjelent cikkét idézi, ahol Taranec “az i.e. 5 500-tól i.e. 2 400-ig az eurázsiai síkság nyugati felén élő kukutyini-tripoljei műveltség népéről (Cucuteni-Trypillian culture, 2010) megjegyzi, hogy a kukutyin-tripoljei műveltség népének utódai a szkíták. Ha viszont az eurázsiai síkság népe a Kárpát-medence ősnépéből települt ki, akkor a Kárpát-medence őshonos népe a szkíták elődje. Mivel a székelyek magyarul beszélnek, és őrzik ennek az ősnépnek a hagyományait, szokásait, ezért arra a következtetésre jutunk, hogy a Kárpát-medence őshonos népe, a szkíták, és a székely-magyarok egyugyanazon nép, különböző korokban, különböző megközelítésben nyert elnevezései.”