A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)
Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
-
Zenty #2921 Vitéz Málnási Ödön ( részlet)
A legzseniálisabb magyar államférfi, Hunyadi János bölcsen ismeri fel a népközösség és a haza érdekegységének jelentőségét. Belátja, hogy a jobbágymozgalmak elfojtásával nem lehet az országot megmenteni. Egyik levelében nyíltan elismeri a közös hazában az egész nép érdekben egyesítésének szükségességét. Biztosítja a jobbágyok emberséges megélhetését. Biztosítja a jobbágyok emberséges megélhetését. Visszaadja a származásközösségen alapuló kollektív nemzettudatot. Ezt a kiapadhatatlan népi erőt telíti támadó szellemmel és transzformálja a győzelmek sorozatává. Nándorfehérvár alatt az őt bálványozó jobbágyokból alakított gyalogság menti meg az európai civilizációt. Fiának, Mátyás királynak népi gyökérzetű belpolitikája az öncélú magyar katonai nagyhatalomnak 29 háborús éven keresztül jelentős győzelmeket biztosít. Belpolitikájában a platonizmus teljes állami beavatkozása és arisztokratikus szocializmusa érvényesül. Európai uralkodótársai második Attilának tekintik, aki udvarában a magyar fajtudatot fejezi ki. A népközösségi eszme tényezői közül a származásközösség újból nemzetéltető elv. A magyarság a nyugat-európai népközösségekkel egyenrangú tényező.
Osztályöntudat
Mátyás király halálával a feudális oligarchák kisajátítják a központi hatalmat, a királyi hadsereget szétverik, az ország déli felén felvonuló török seregek ellen, hadjáratok helyett, bengálitüzes országgyűlési szónoklatokat indítanak. A katonanemzet vezetői orációzó, törvényszaporító jogászokká válnak. A nemzeti jövedelem egyensúlyának felborítása, a jobbágytömegeknek elviselhetetlen nyomorba taszítása, Dózsa György és 70 000 fajmagyar társának tömeges kivégzése tizenkét év múlva katasztrofálisan bosszulja meg magát. A származásközösség elleni borzalmas merénylet, az érdekközösség jogi elpusztítása a hazával szemben teljesen közömbössé teszi a jobbágytömegeket, ezért hiába rendelik el az általános védkötelezettséget. Az oligarcha a mohácsi fertőbe taszította, nagyhatalomból ütközőállamocskákra bomlasztotta Magyarországot, és a török katonai monarchia nemsokára a Közép-Duna-medence belső védelmi vonaláig, a felvidékekig terjeszkedett. A Hármaskönyv a nemzetfogalmat erőszakosan megszűkíti. A nemzetet, a natio-t jogilag elválasztja a köznéptől, a plebs-től és a Szent Korona-tan új értelmezésével a király hatalmát a nemességtől származtatja. Széchenyi Istvánig a jobbágytömegek a nemzeti népközösség-fogalomból kizárattak. Az új Szent Korona-tan a rendi prizmán keresztül megtöri a Szent Koronánk a jobbágyok számára is igazságot sugárzó fényét. A nemzetfogalom feudálisan összezsugorodik. A származásközösségből fakadó faji öntudat helyébe évszázadokra a nemzetmeghasadást kifejező osztályöntudat lép. Az érdekközösség teljes elhanyagolása folytán a magyarság elszakad a nyugat-európai kultúrközösségtől. Csak a nógrádi jobbágyok felkelése lobbantja fel a faji öntudatot: a szittya magyarságért veszik fel a harcot és veretik szét fejüket. A török uralom alá jutott területeken csak az ugoros magyar paraszti tömegek maradnak, és hatalmas áldozatok árán megőrzik az anyaföld nemzeti jellegét.
A négy évszázadra felülkerekedett Habsburg-állameszme természetes ivadéka a rómainak, mely különböző népközösségek heterogenitásban tartásán épült fel. A szent római birodalomban a népközösségi eszme csak eltemetett, tektonikus erőként hatott, mert a birodalomban élő népközösségek felett a szent római-Habsburg birodalom állameszméjének elnemzetietlenítő, hideg sarki fénye derengett. A népközösségek heterogenitásának biztosítói 1. a császári hadsereg és 2. az univerzális római egyház. Az első csak katona-közigazgatási kerületeket ismer, a második csak római provinciát. A nemzeti népközösségi jelleg mindkettőnél háttérbe szorul. A hadügynek és külügynek Ausztriával való egyesítése folytán a magyar népközösség külügyi egyénisége 378 évre megszűnik.
A keresztes hadjáratok óta a Nyugat gyorsan városiasodik, a középkori feudalizmus bomlásnak indul és Európa nemzeti népközösségenként differenciálódik. Az univerzalitást szolgáló egyház elveszti univerzáló erejét. Amikor a népközösségi eszme tényezői közül már a sorsközösség is sorvadásnak indul, éppen 1540-ben lélekhódító útjára indul az első Magyarországon megjelent magyar nyelvű könyv: az evangélium és az új hittel a Krisztust igenlő magyarok lelkében a sorsközösségtudatot fellángoltatja. Ahányszor a Habsburg- állameszme fizikai és lelki hatalmi eszköze, a császári hadsereg és a római egyház a magyar rendi társadalommal érdekellentétbe kerül, Bocskaitól Rákóczi Ferencig, egy évszázadig a népi tömegek a sorsközösség-tudatosító vallásszabadságért harcolnak. Nálunk is, mint máshol a harmincéves háborúban, a vallásszabadság elve tömegmozgató eszköz. Csak az I. Rákóczi György által bevezetett episzkopális rendszer megmerevedése, a presbiterális rendszer alárendelése fosztja meg a magyar protestantizmust népközösségi gyökérzetétől és csontosítja a feudális rendi államba.
A harmincéves háború eredményeként Róma vetületében megjelenik Potsdam-Berlin, amely a Habsburgok németbirodalmi hatalmát szétporlasztja és a Rajnától a Duna felé szorítja. A Habsburgok dunai monarchiájukban keresnek kárpótlást és heterogén birodalmuk népközösségeit fokozatosan fosztják meg a népközösségi eszme tényezőitől, hogy fölöttük uralkodhassanak. A tengeri hatalmak felülkerekedése, a Habsburg-túlsúly lebontása után pedig a dinasztia a német-olasz koncepció kiépítésével ezen két népközösség önállósulási törekvéseit is keresztezi. Zrínyi Miklós nemzetpolitikai elveinek mellőzése, a magyar nemzetnek érdekközösségben való egyesítése elmaradása folytán a török hatalmat túlnyomóan idegen haderők szorítják vissza a Duna-Száva vonalra és az Alföld gazdaságából azt is elpusztítják, amit a másfél százados török uralom meghagyott. Hatalmas területeket néptelenítenek el. A rendi alkotmányt makacsul megvédő országgyűlés a népközösségi érdekek kielégítése helyett megszavazza az állandó császári hadsereg fenntartását (1715: VIII. törvénycikk). A kard már csak nemesi ruhadísz. A magyarság hatalmi akarata elsatnyul, az ősi magyar katonaeszmény kihalási folyamata meggyorsul. A kardforgató ősök ivadékai a nemzetfogalomból kizárt népi tömegek ellen paragrafusszablyákat forgató jogászokká csökevényesednek.