A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)
Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
-
Zenty #2372 Régebbi könyv de hátha valaki nem olvasta. Elektronikus könyvtárnál most vettem észre, hogy fent van.
Friedrich Klára - Szakács Gábor
Kőbe vésték, fába rótták
könyv
részlet:
"A gravettiek
Kíváncsi őseink elindultak Keletre. Erre az elindulásra egyetlen bizonyíté-kunk
van: a visszatérés. Visszatérés a Kárpát medencébe, nemzedékekkel,
századokkal, ezredekkel később. Visszatérésüket segítették a folyómedrek,
az útközben szerzett csillagászati ismeretek, az odaút során letelepített
helyőrségek, táborok, kolóniák. A visszatérés népe a gravettiek. Nevüket jel-legzetes,
kőből pattintott nyílhegyfajtájukról kapták, amelynek alapján tá-borhelyeik
nyomonkövethetők. Főbb telepeik a Don, Dnyeper, Dnyeszter
mellett, majd sorban a moldvai területeken, a Keleti Kárpátokon keresztül a
Kárpát medencében, ahova kb. 25 ezer évvel ezelőtt érkeztek vissza.
A hivatalos álláspont szerint a gravetti kultúra minden előzmény nélkül,
a Don, Dnyeszter, Dnyeper déli területein alakult ki. De emlékezzünk csak
vissza a 36 ezer éves istállóskői nyílhegyekre és a lovasi festékbánya vörös
limonitjára. A gravettieket nyílhegyükről nevezték el és vörös festéket hasz-náltak
halottaik eltemetésekor.
A gravettiek főbb szálláshelyei a Kárpát medencében Bodrogkeresztúron,
Orkán, Ságváron, Dunaföldváron, a Dunakanyarban, Pilismaróton, Csillaghe-gyen,
Zalaegerszegen és a Felvidéken voltak. Rénszarvasvadászattal foglal-koztak,
telepeiken azonban megtalálhatóak a jelenlegi belső-ázsiaihoz ha-sonló
vadlócsontok. Feltételezhető, hogy az egyik csoport már az ott házia-sított
fajta hátán tért vissza. A hivatalos álláspont a ló legkorábbi házi-asítását
ugyan i.e. 3000-re, azaz 5000 évvel ezelőttre teszi az Ural táján, de
ismét hivatkoznék az istállóskői csont nyílhegyek és az íj használatával kap-csolatos
álláspont ellentmondásaira, vagy a már említett vadszamár kihalá-sát
illető időpontok eltéréseire.
A gravettiek nem a barlangokat keresték, hanem a síkvidékeken maguk
alakították ki rúdsátrakból álló átmeneti szálláshelyeiket. Huzamosabb tar-tózkodásra
földbe vájt, felül szintén sátorszerûen kialakított bőrökkel és
földdel fedett kunyhókat készítettek. Tudták, hogyan kell tárolni, szárítani a
húst. Friss fogyasztásakor kőlapokon sütötték. Gazdag szerszámkészletük
volt, többek között agancskapa. Mûvészetükre a női termékenység és agyag
állatszobrocskák, valamint a vörös földfesték használata jellemző.
A hivatalos álláspont szerint 10 ezer éve, az utolsó jégkorszak végén, a
felmelegedéskor a rénszarvasok Észak felé húzódtak és őket követve az
egész gravetti népesség elhagyta a Kárpát medencét.
Numi Tórem
A gravetti népesség egyik, feltehetően a felvidéki területen élő része va-lóban
elhagyta a Kárpát medencét a rénszarvasok nyomában. Hallatni fog
majd magáról ősapáinknak ez a csoportja. Az ő egyik leszármazottjukat fog-ják
az obi-ugorok (vogulok, osztjákok, manysik, cseremiszek, lappok, szó-val
akiket néhány nyelvész finnugorként foglal össze) Numi Tórem-nek,
Teremtőnek hívni és megőrizni teremtési énekeikben. Ezek az Északra ván-dorolt
ősapáink tanították meg a neandervölgyi szinten élő obi-oguroknak a
fejlettebb nyelvet, az eszközkészítést, halászatot, vadászatot. És itt van a
finnugorisztika alapvető tévedése, vagy tudatos torzítása, hogy a tanítókat
összekeverték a tanítványokkal.
A helyőrségek
A jégkorszak végi felmelegedés hatására a Kárpát medencében is hatal-mas
területek kerültek víz alá, veszélyeztetve síkvidékre települt őseink élet-terét.
Ezért nagy arányú kivándorlás indult meg, fokozatosan feltöltve a Ke-leti
Kárpátoktól a Donig húzódó helyőrségeket. 8-9 ezer évvel ezelőtt a tele-pek
megnövekedett lakossága kezdett áttérni a vadászatról az élelemter-melő
gazdálkodásra. Termékeikkel kereskedtek, kapcsolatba léptek más
kultúrákkal, tanították őket, hatottak rájuk. Újból hosszú utakra indult né-hány
csoport. Eszközeik, használati tárgyaik alapján követhetők. E követés
legjellemzőbb tárgya most nem a gravetti nyílhegy, hanem a kerámia és Dél-Mezopotámiába
vezet.
Sir Leonard Woolley, a mezopotámiai ásatások legnevesebb régésze tárt
fel egy kultúrát az Al-Ubaid domb alatt, amelynek egyik alsó, 6500 éves ré-tegében
jellegzetes mintázatú, mázas, égetett agyagedényeket találtak.
500-1000 évvel később pedig ugyanezen az útvonalon megjelennek a
fejlett rézbányászatot és fémmûvességet követően a fémszínû, sötétszürke,
vörösesbarna mintázat nélküli kerámiák Dél-Mezopotámiában.
Az erdélyi helyőrség
Erdély a Kárpát medence régészeti leletekben és adatokban leggazda-gabb
területe. Sajnos ezek éppen olyan hozzáférhetetlenek, mint néhány
éve Zakar András, Padányi Viktor, Badiny Jós Ferenc, Érdy Miklós könyvei
voltak. Erdély a kulcs, a sumer-magyar azonosság bizonyításához és éppen
ezért kellett ezt a kulcsot kitépni a kezünkből.
A kultúrtörténészek kevés dologban értenek egyet, de abban igen, hogy az
írás sumer találmány. Ezt mi magyarok is elfogadhatjuk, azzal a kiegészítéssel, hogy a sumerek Kárpát medencei ősapáink egy délre húzódott csoportja
voltak. Ezt bizonyítják az egyúttal az útvonalakat is mutató tordosi (Erdély),
Vinca (Belgrád közelében), anatóliai, zagroszi kultúrák.
A gravetti nyílhegy, a fazekaskorong, a négykerekû kocsi, a juh, kecske,
ló háziasítása, a festék és rézbányászat, az égetett agyagszobrocskák felta-lálása
után Erdélyben megjelenik az írás.
Az erdélyi Tatárlaka a múlt században élt nagy jelentőségû régésznő, Tor-ma
Zsófia által feltárt tordosi kultúrához tartozik. 1961-ben itt találtak a ré-gészek
egy hamuval telt gödörben, emberi csontok mellett három agyagtáb-lácskát
és agyagszobrocskákat. Hangsúlyozom, hogy helyi agyagból készül-tek.
A három táblácskán piktográfia, képírás található, amelyhez hasonlókat
Torma Zsófia is talált a tordosi cserépedények alján. De nem csak a tordosi,
hanem Dél-Mezopotámia Al-Ubaid-i és uruki kultúráit követő Jemdet-Nasr
korszak agyagtábláival is megegyeznek a piktográf jelek. A lényeges különb-ség
az, hogy radiokarbon mérések alapján a tatárlakai lelet 7000 éves (i.e.
5000), a Jemdet-Nasr piktográfiák pedig 1500-2000 évvel fiatalabbak.
A tordosi szobrocskák őseink külsejére is utalnak, hátul varkocsba fogott
hajat viselnek, mint utódaik, a hunok."