A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)
Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
-
Solt #1899 Miért van az, hogy a gravitációról nincs vita? Mert elmagyarázzák annak a turbó magyar fejemnek, utána járok, kipróbálom, majd elégedett arckifejezéssel konstatálom, hogy valóban így van... meg vagyok győzve!
Az a hivatalosnak mondott módszer, ahogy nyelveket vizsgálnak, nekem akkor sem logikus, ha ennél még jobban hülyének nézel! És ez nem azért van, mert nem értem, hanem mert logikátlan az egész megközelítése...
Rokoni kapcsolatokat minden ésszerűen gondolkozó ember először ott keres, ahol sok a hasonlóság! Elkezdem vizsgálni a latin - olasz - spanyol nyelveket. Egyértelmű a nyelvrokonság, a kismillió SZÓ ÉS SOK MÁS EGYEZÉS alapján! Ugyanezt teszem a szláv nyelvekkel, ITT IS UGYANEZ A HELYZET! Megérkezem a magyarhoz... az előbb említett latin, valamint szláv nyelvekhez fogható hasonlóságot találok bármelyik élő nyelvvel? NEM! Akkor miért akarják minden áron besorolni valahová? Kinek fáj, hogy az összes létező nyelvhez képest MÁS?
Hogy válaszoljak egy példával a cinikus kérdésedre. Megvizsgálom a szláv és a magyar nyelvet. Valóban sok szó egyezik, és mégsem a nyelvrokonaink, mert a két nyelv, merőben más. Ez egy jó példa lehet arra, hogy a hasonlóság oka lehet csak az egymástól való kölcsönzés! Viszont, ha ugyanezen érv mentén megvizsgálom a latin nyelveket, akkor máris megdől az, hogy nem a hasonlóságokat kell figyelni!
Van egy módszer, amit úgy hívnak: Rendszeres hangmegfelelések törvénye. Idéznék a "wikiről" ( ezt úgy is szereted )
"A rendszeres hangmegfelelések törvénye (az összehasonlító nyelvészetben) egy olyan, nyelvészek által alkalmazott technika, amelyet nyelvek rokonságának bizonyítására használnak. Célja az, hogy két (vagy több) nyelvet egyetlen alapnyelvre vezessen vissza különféle kölcsönös – nem feltétlenül szembetűnő – hasonlóságok alapján. Szembeállítható a belső rekonstrukció módszerével (lásd még; Indoeurópai alapnyelv, szógyök), amely egy nyelv belső szerkezetét és időbeni fejlődését tanulmányozza. Közönséges esetben mindkét módszert egyszerre használják.
A rendszeres hangmegfelelések alapján ezt az alapnyelvet helyre lehet állítani. A nyelvrokonság csak akkor ítélhető pontosnak, ha a feltételezett közös ős működőképes (bizonyos szintű kommunikációra alkalmas), és a rendszeres hangmegfelelések a véletlen példáktól eltekintve is érvényesek annak leszármazottaira.
A módszert a XIX. században fejlesztették ki az indoeurópai nyelvcsalád vizsgálata során, s a nyelvészet azóta is biztos módszernek tartja két nyelv rokonságának megítélésében."
Nos, van ebben egy mondat: "A nyelvrokonság csak akkor ítélhető pontosnak, ha a feltételezett közös ős működőképes (bizonyos szintű kommunikációra alkalmas),"
Úgy érzed, hogy bármilyen szinten, mindkét fél ( finn-magyar ) a saját nyelvét használva tudna kommunikálni? Nem csak ma, hanem amióta van magyar nyelv és finn nyelv...
Józan paraszti ésszel, logikusnak tartod azt, hogy ugyan ők a nyelvrokonaink, de mára már annyira más lett a két nyelv, hogy totálisan fingunk nincs mit beszél a másik? Akkor a "híres ős szlávok" akik ugye ma is egy tőről származtatják magukat, hogy lehet, hogy ma is értik egymás nyelvét attól függetlenül, hogy szerb, vagy szlovák vagy bárki más szláv az illető?
Idézgetnék párat nem turbómagyaroktól:
Sir Bowring John (1792-1872)
� magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött és szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb ma beszélt európai nyelv még nem is létezett. Egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája a feszített húr erejének kezelhetőségével és rugalmasságával bír. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberiség történetére és múltjára utal. Az eredete kimutatható, meglátszanak rajta az idegen, különböző nemzetektől származó rétegek, melyek összességéből kialakult. Ezzel szemben a magyar nyelv olyan mint a terméskő, egy tömből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. E nyelv a legrégibb és legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok képtelenek megfektemo, azt mellőzik, a nyelvészetben csakúgy, mint a régészetben. A régi egyiptomi templomok mennyezetei, amik egyetlen kőből készültek �nem magyarázhatők. Senki sem tudja, honnan származnak, melyik hegyből szerezték a csodálatos képződményt, vagy miként szállították és emelték a helyére a templomokban. A magyar nyelv kialakulása ennél sokkal bámulatosabb. Aki ennek titkát megoldja, isteni titkot fog kifejteni; tény, hogy e titok első tétele:
Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige.�
Sir Bowring John (1792-1872) angol nyelvész, irodalmár és gondolkodó több mint száz nyelvet beszélt, köztük a magyart is. Sok magyar költeményt fordított angolra. 1830-ban kiadott egy verseskötetet "Poetry of the Magyars Preceded by a Sketch of the Language and Literature of Hungary and Transylvania" címen, amelynek előszavában írta az itt közölt megállapítást. Sir Bowring el volt ragadtatva a magyar nyelvtől, és észrevette, hogy születése valahol a történelemelőtti idők homályában tűnik el.
Berzsenyi Dániel (1776-1836) költő mindenkinél hamarább felfedezte a magyar nyelv ősiségét:
�égóta gyanús előttem az a régi előítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekből lehet származtatni.�(1825)
Giuseppe Mezzofanti (1774-1849)
a nyelvtudományok legnagyobb tudósa, aki élete vége felé ötvennyolc nyelven írt és százhárom nyelven beszélt, ismerve minden hangárnyalatot és nyelvjárást, a következőket felelte mosolyogva, amikor megkérdezték tőle, melyik nyelvet tartja a legszebbnek: ő a saját anyanyelvével, az olasszal szemben elfogult és azt tartja legszebbnek. De hozzátette egy kis gondolkozás után, hogy az emberi gondolat érzelmek közvetítésére szolgáló nyelvek közül, egy kevéssé ismert nyelv, a Magyar az, amelyet legkifejezőbbnek tart. Egy osztrák költőnek pedig ezt mondta:
�udja melyik nyelvet tartom az olasz és a görög után, minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában...�
A következő idézet is Mezzofantitól származik:
�udják-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és latinnal egy sorba helyezek? A magyar...�1836)
Grimm Jakob (1785-1863)
Nagy meseíró, német egyetemi tanár, a történeti hangfejlődés törvényszerűségeinek felismerője, az első német tudományos nyelvtan megalkotója kijelentette:
� magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.�(1820)
Henry John Temple Palmerston (1784-1865) angol politikus (magyarországi angol nagykövet 1848-ban) a magyarok szeretetéről éppen nem híres diplomata véleménye:
�.. a Habsburgok keleti birtokán élő magyar nép... nem csak kontinensünk egyik legerősebb államát alkotta évszázadokon át, de valami általunk nem ismert nagyon ősi műveltséggel a környező népeket és országokat századokon át teljes tiszteletadásra tudták kényszeríteni.
Sir Boyle Roche (1736-1807) az ír Alsóház tagja :
� magyarok népi nyelve rendkivül kifejező és a dalaik ősibbek, szebbek, kifejezőbbek a mieinknél (angolokénál).�
Erbersberg N. (1840) bécsi tudós:
�lyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság, és emellett szorgosan került minden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot.�
George Bernard Shaw (1856-1950) angol irófejedelem komolyan tanulmányozta a magyar nyelvet. Egy rádiós nyilatkozatában mondta:
�.. egy igazán tehetséges angol irónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képetelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal... Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációan változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszadni. Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadásra, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.)�
Krantz S. Grover (1931-2002) amerikai antropológus:
� magyarországi magyar nyelv ősisége ugyanilyen meglepő lehet�átmeneti kőkori nyelvnek tartom, mely megelőzi az újkőkor kezdetét�a magyar az összes helyben maradó európai nyelvek közül gyakorlatilag a legrégibb�
(Grover Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása, Bp. 2000, Imre Kálmán fordítása)
Teller Ede (1908-2003)
Teller Ede ugyan nem idegen, de figyelemreméltó, amit mondott a magyar nyelvről Pakson (Fontos megjegyezni, hogy életének 95 évéből 77-et külföldön élt, de még közvetlenül halála előtt is tökéletesen beszélt magyarul):
�..új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.�
(Mai Nap, Budapest, 1991.9.)
�eller Ede mondta, hogy amennyiben nem Ady teremtő nyelvén ismerte volna meg a világot, akkor aligha vitte volna többre egy átlagos középiskolai tarnárnál.�
Idézet Patrubány Miklós újévi köszöntőjéből (2003)
Ehhez kapcsolódik magyar anyanyelvű nagy matematikusok vallomása is:
�ja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.�
Hát ennyit arról, hogy kikkel megyek szemben! Megjegyezném ismét, az ÁLTALAM KÖZVETÍTETT GONDOLATOK NEM SAJÁT TALÁLMÁNYOK! Csupán csipegetek olyan vélemények közül, amik jóval logikusabbak számomra, mint rokonságot különbözőségek alapján vizsgálni, megállapítani!