A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)
Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
-
Solt #1893 Egy kis sumér-magyar szóegyezés a "wikiről":
* Anya – ama (anya) - ellenérv: Az m hangzót tartalmazó és anyát jelentő szavak lényegében „közgyökök”, azaz a nyelvek jelentős részében fellelhetőek.
* Beszéd – besodu (beszéd) – ellenérv: A szó a magyarba egy szláv nyelvből került, lásd szlovén besed "szó"
* Szarvas – sarbadusu (szarvas) – ellenérv: A "szarv" szó északi számiul èoarvi, finnül sarvi, de az uráli nyelvek is az ős-indoeurópai *ḱer- tőből kölcsönözték (vö. latin cornu, ill. angol horn).
* Bárány – barinna (fehér bárány)
* Örök – uruag (örök)
* Este – usutu (este)
* Szó – saa (beszélni) – ellenérv: Finn sana
* Víz – biz (csepeg, buzog) – ellenérv: Finn vesi
* Erdő – irdulu (erdő)
* Hal – halu (hal) – ellenérv: Vogul hul, mordvin kol, finn és észt kala, számi guolli
Ugye figyelünk arra a tendenciára, hogy minden máshonnan került a magyarba? Az, hogy van egy szlovén "besed" szó, már azt jelenti, hogy a sumér "besodu", és a magyar beszéd szó tuti, hogy nem lehet hasonló, mert ide a szlávból került! Könyörgöm, MIÉRT? Mi arra a bizonyíték, hogy nem innen ment oda? Kinek van a sumérokkal több egyező szava, és egyben ragozó nyelve? Nekünk, vagy a szlávoknak? Ha nekünk, akkor miért nem "meri", akarja a hivatalos tudomány akár csak azt feltételezni, hogy innen ment oda?