A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)
Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
-
Solt #1890 Ilyen nyomós érvek mentén, ahol a legütősebb az volt, hogy mennyek az anyámba? :D Főleg ezzel az utolsó idézettel, ahol kiderült, hogy a nyelvek rokonságának vizsgálatánál nem az a fontos ami hasonló, hanem ami rendszerszerűen különbözik! :D
Baszki, ezt józan paraszti ésszel gondoljuk már végig! Próbáljunk attól elvonatkoztatni, hogy ez a "hivatalos" álláspont! Vizsgáljunk már úgy nyelveket, hogy nézem a nyelvtant, nézem szótöveket ( főleg ragozó nyelveknél ) és nézem azok jelentését! Mindezt úgy, hogy mondjuk alap szavakat vizsgálok, amik valószínűsíthetően nem a pár éve alakultak ki...
Latinul az Isten: Deus
Olaszul: Dio
Spanyolul: Dios
Nyilván rokon nyelvek... és nem emiatt az egy szó miatt, hanem amikor hallja őket az ember beszélni, akkor azonnal meg tudja, hogy egy kutya kölyke...
Szlovákul: Boh
Szerbül: Bog
Itt megint nem sok kétség fér a dologhoz... aki nem ismeri ezeket a nyelveket, első szóra fingja nincs, hogy melyik szláv nyelvet hallja...
Finnül: Jumala
Magyarul: Isten
Halott már közületek finn beszédet valaki?
Ez komolyan a magyarral rokon értékű nyelv?
Ekkora különbözőségre elég érv az, hogy régen voltunk "együtt" és azóta megváltoztak a szavak? Akkor, hogy a viharba van az, hogy nekünk a Balaton, 1000 éve is Balaton volt? ( Bál-a-tó-n ) Bál Istenséget gondolom nem kell magyarázni, de azért a biztonság kedvéért:
"Ezek az utóbb jött magyar honfoglaló néphullámok abban különböztek elődeiktől, hogy hitélet főformája nem az égi vagy napvallás volt, hanem a termékeny kultusz és istenüket nem Ra- nak, hanem Bál-nak nevezi Következőleg, ahol ők a Duna-medencében letelepedtek és új falvakat' hoztak létre, azok nevébe gyakran ezt a Bál (Béla) nevet foglalták bele, annak a védnöksége alá helyezték életüket. Bál összetételű helyneveink - Bál, Bél, Pál, Pél változatban - különösen Zala, és Veszprém megyék területén, vagyis a Balaton körül sokasodnak amely tó a Bál- Otthon középpontját alkotta. A zalai Belatinc, a baranyai- Bél, a somogyi Bálványos (Bálvány=Bál Hona) és a soproni Beled a Balaton-tó körüli hatalmas Bál-település nyúlványainak tekinthetők."
Zárásképen pedig:
Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete 7. rész
A Duna-medence népessége a bronzkor végén
Néhány évvel halála előtt Kniezsa István azt mondotta nyelvész kollégáinak, itt volna már az ideje, hogy az ország - a történelmi Magyarország - helyneveit rendszeres vizsgálat tárgyává tegyük és ne csak egy-két nevet ragadjunk ki a sok ezer közül. De ő sem tudta megmondani hol kellene elkezdeni ezt a fontos munkát, mert nyelvész létére is azt hitte, hogy a helynevek többsége nem bír értelemmel. Szerintünk a munkát azzal lehetne kezdeni, hogy saját helyneveinket összehasonlítsuk a Régi Kelet helynévanyagával és jegyzékeljük a két helyen előforduló azon helyneveket. Ez már rádöbbentene bennünket a nagy történeti összefüggésekre, a Duna-medence népességének földrajzi eredetére. Egy következő lépésben megvizsgálhatnánk a helyneveinkben megőrzött keleti istenneveket, ami újabb nagy meglepetéssel szolgálna. Végül harmadszor helyneveinket a bennük szereplő szavak és képzők szerint kellene csoportosítanunk és eredményeinket össze kellene hasonlítani Európa más tájainak régi helyneveivel. Meglepődnénk, milyen sok magyar értelmű helynév van szerte egész Európában! Az alábbiakban próbáljunk e három irányú kutatásra ízelítőt adni.
Mindenki tudja, hiszen ókori történetünk iránt érdeklődő műkedvelőink régóta hangoztatják, hogy a magyarországi helynevek közül sok teljesen azonos a Régi Kelet helyneveivel. Minél jobban elmélyedünk a keleti történelemben, annál jobban látjuk ezt a f eltűnő mozzanatot. ókori Egyiptomban például gyakoriak voltak a Mén szóval (Mén, A-Mén, Ménes) képzett helynevek, az országegyesítő első király majd isten neve nyomán. Ilyen nevet viselt a fővárossá lett Memphis, amelynek eredeti nem-görög alakja Menu-Fru volt, azaz Mén fáraó városa.
Magyarországon is ismerünk Mén-összetételű helyneveket, aminők Ménfő és Mán és létezett itt az Árpád- féle honegyesítés idejében egy Mén- Marót nevű fejedelem is. Egyiptom 'Égi-Ta' nevének Magyarországon az Ágota- név felelnek meg, pl. Sár- Szent- Ágota, Kun- Ágota, meg a Sopron-meg Egyed, mely utóbbi helyen egyébként egy híres, egyiptomi jelenetet ábrázoló vázát is találtak, Egyiptomi királyi cím volt az akkor Patornak írt 'Bátor' és Magyarországon is több Bátor-ral összetett helynevet ismerünk és volt Báthory fejedelmünk is. A Színai-félsziget déli része a Bakon (Bak Hona) Ménes király óta. szerves része volt Egyiptom Ugyanez a név megvan nálunk is, Dunántúl, Bakony változatban.
Jól egyiptomi határvidék volt északon a Zala vagy Szala, hasonló nevű várral, s ennek magyarországi megfelelője a Zala-megye, melynek formája szintén Szala. Az első egyiptomi királyok Tata és papa érdekes módon ismétlődik a dunántúli Tata és Pápa helynevünkben a Ramása név Egyiptomban, de nekünk is van Ramocsa (Ramása) helynevünk. Az egyiptomi Est- An- Úr (Est-Hon-Ura) királycímet Magyarországon öt királyunk viselte, akik eredeti Están Úr nevéből utóbb "István" lett. Ahol a magyar királyok székeltek, azt a várost sem ok nélkül nevezték el Est- Er- Gomnak (Est Úr Honának).
Egyiptomi neveket duplikáló helyneveink mellett tucat számra vannak olyanok is, amelyek Kis-Ázsia, Szíria, Kánaán, Hétország, Fönícia és Palesztína területére utalnak, általában tehát a Földközi-tenger keleti partjára. Ezekben a keleti országokban állt egy Arad, egy Haláp (ma: Aleppo), Barát (ma: Beirut) és egy Árpád (ma: Erfát) nevű város, továbbá egy Bükk-völgy és egy Kishont nevű folyó. Mindezek a nevek s régi-keleti formájukban megtalálhatók Magyarországon, ahol szintén van Arad, nem is egy hanem két Haláp, több Barát összetételű név és van Bükk-hegységünk és Kishont megyénk, nem is beszélve a történetünkben központi szerepet játszó vezérünk Árpád nevéről. Megtaláljuk Magyarországon a Trója-helyneveket is, a Régi Kelet híres Trója városának duplikálóit, Turja, Türje, Torja alakban. (8)
Sok településünk ismétli Fönícia helyneveit, melynek lakosait az egykorú szövegek Panig, Panik alakban emlegetik, ami talán a Főnök vagy Fenni eredeti formára vezethető vissza. Magyarországon ezt a nevet ismétlik Pinka, Pankota, Pankasz, Pancsova, valamint a Pannon (Pan- Hon) amely utóbbi Dunántúl ország neve lett a római uralom idején. A Pan név Bán alakját nagyobb területek, főnökségek jelzésére szoktuk alkalmazni, különösen a Szék (Ság, Ség) helynévképző kíséretében, Pl. Ozorai Bánság, Sói Bánság, Macsói Bánság, Szerémség. A Régi Keletről itt helynevek sorában szerepelnek a Hét szóval összetett nevek, amilyen a dunántúli Hetés vidéke és a Hét, Hete, Hetés, Hetény községnevek ilyenek a kisázsiai Hétország (Héti Ta) nevét folytatják. Ugyanilyen keleti Pilis-Ta (Palesztina) nevét Magyarországon folytató sok Pilis: Pilis-vármegye, Pilis-hegység, valamint a Pilis szóval összetett több helynevünk. Egy kitűnő hazai magánkutatónk, Németh Péter (Budapest) felfedezte a magyarországi Pilis-Ta területét a Duna nagy kanyarjában ahol sáncokkal körülvett, épületromokkal telehintett régi uralmi központot talált. (9)
A régi-keleti Pilista országot öt vezérből álló kormányzótanács vezette és ezt a tanácsot Szerén- nek (SEREN) nevezték, amelyet aztán ország névként is használtak a megfelel. értelemhatározóval. Amikor a lakosság onnan eltávozott, jelentős részben Magyarországon talált új otthont és új lakóhelyét is Szerénnek nevezte; Szerém alakban. Akik közülük a Dráva-Száva közén telepedtek meg, lakóterületüket Szerémségnek, Szerém-megyének nevezték és valószínűleg ugyanők laktak Krassó-Szörény megyében is.
Ha tehát Magyarország területén bőséges egyiptomi helynévanyag szerepel és ott ismétlődik Trója, Fönícia, Kánaán, Hétország, Szíria és Pilista számos helyneve, ebből a körülményből az az igen határozott következtetés vonható le, hogy ezeket a helyneveket ugyanazok a keletről kiindult néphullámok hozták magukkal a Duna-medencébe, amelyek más európai tájakat is feltöltöttek lakossággal. Ezt a gondolatot erősítik meg a keleti istenneveket magukba záró helyneveink is.
Az ókori istenneveket magába záró magyar helynevek meglehetősen nagy csoportot alkotnak. Az ilyen helyneveket elég könnyű felismerni,: mert bennük legtöbbször a Napisten Ra, Magúr, Égúr, Szemúr, Kerekúr vagy Macska neve szerepel. E valósággal százszámra található Napnevek mellett gyakori az egyiptomi tudó és isten-király Tóth (Tudó) neve, meg a szíriai-kánaáni főisten Bál neve. E szent nevek a Duna-medencében mindenütt megtalálhatók, de legsűrűbben mégis Dunántúli Erdélyben és a Felső-Tisza vidékén szerepelnek.
Forrás