A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)
Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
-
uwu #1880 Wiki:
A túlnyomórészt laikus alternatív elméletek, azok bírálói (például Rédei Károly) szerint, általában „délibábos nemzettudatból” táplálkoznak. A finnugor nyelvrokonságot az elmélet születése óta sokan ellenérzéssel fogadják. Az elméletet elutasító nézeteknél gyakran megfigyelhető az összehasonlító és történeti nyelvészet széles körben bevett és bevált módszereinek mellőzése. Így például a magyar nyelv mai köznyelvi változatával dolgoznak, bizonyító erejűnek vélik a hasonlóságokat, ill. nem tekintik mérvadónak a rendszeres hangmegfelelések létét vagy hiányát, noha ezt a módszert a nyelvészet más nyelvek esetén sikerrel alkalmazta. (Pl. az újlatin nyelvek vizsgálatában a latin nyelvvel összhangban álló eredményre vezetett.)
Az összehasonlító nyelvtudomány megszületése a 19. században annak a felismerésnek köszönhető, hogy két nyelv rokonságának a vizsgálatakor éppen nem a hasonlóságokra kell figyelni (ahogyan azt az áltudományos nyelvösszehasonlítók teszik), hanem a rendszerszerű különbségekre. Két szó közötti hasonlóság azért nem bizonyíték az azokat használó nyelvek rokonságára, mert a hasonlóság oka kölcsönzés (sőt, akár véletlen egybeesés) is lehet. Mivel a nyelvek mind fonetikailag (hangtanilag), mind szemantikailag (jelentéstanilag) változnak, a túl nagy megfelelés a nyelvészben, a hivatásos kételkedőben inkább a kölcsönzés, s nem pedig a rokonság gyanúját kelti fel. Ezzel szemben a rendszerszerű különbségek csak a vizsgált szókészlet közös eredetével magyarázhatóak. (Részletesen lásd a rendszeres hangmegfelelések törvénye szócikket.)
Nehézségek az egyes elméletek alkalmazása során [szerkesztés]
A türk rokonítást a régészet ugyan alátámasztja, de a rokonítható szavak köre a török nyelvek esetén sokkal távolabb esik az úgynevezett alapszókincstől (amit a nyelvek összehasonlításakor elsődlegesen vizsgálnak), mint a finnugor nyelvek esetében. (Magyarán: a finnugor nyelvekkel rokonítható szavak rendszerint elemibbek, alapvetőbbek, primitívebb fogalomkörökbe tartoznak, mint a türk nyelvekkel rokonítható szavak.) A magyar-türk nyelvrokonság elmélete ellen szól másrészről az is, hogy nagyjából a finnugor nyelvészet által is használt összehasonlítási módszereket alkalmazza, amelyeket ma már egyre több nyelvész erősen megkérdőjelez.
A nyelvészek között ma már nem elfogadott az altaji nyelvek (török nyelvek és mongol nyelvek) rokonságának bizonyítása sem, bár sokáig az volt. A mandzsu, hun, avar nyelvek idetartozása pedig különösen kérdéses. A avar és hun nyelvet csak személynevekből ismerjük, magáról a nyelvről szinte semmit sem tudunk. (Többek között Dr. Detre Csaba ettől eltérő véleményen van, lásd a külső hivatkozásoknál.)