Szerinted Isten létezik?
-
#45
Aliens: Lidérces utazás
Egy huszonöt év körüli fiatal férfi ült egy templom első padsorában. A Földön az utolsó húsz évben a vallásoknak egyre kevesebb szerep jutott, de még mindig megmaradtak a helyek, ahol imádni lehetett az isteneket.
Az oltár fölötti kereszt mögül lágy ragyogás ömlött végig a templomon. A fiatalember hangosan imádkozott.
-... és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a Gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom, a dicsőség, most én mindörökké. Ámen.
A fiú mély lélegzetet vett, és máris újra kezdte a fohászt.
- Mi atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved...
A padsor szélén egy sötét árnyék vetődött a falra.
-... Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod...
Az árny egyre nagyobb lett.
-... mint a Mennyben, azonképpen a Földön is...
A padló megreccsent. A fiú nem mutatta jelét, hogy bármit is észrevett volna.
-... Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg a mi bűneinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...
A szörny felegyenesedett az imádkozó fiú mögött. Állkapcsáról kocsonyás váladék csöpögött. Elővillantotta borotvaéles, hegyes agyarait. Kinyitotta a száját, és előtűntek karmokra emlékeztető belső fogai.
-... És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a Gonosztól...
A belső fogak egy nyálkás, recés rúdszerű képződményen sorakoztak. A rúd hihetetlen erővel és gyorsasággal kivágódott a bestia szájából. Az éles fogak olyan könnyedén szakították át az imádkozó fiú koponyáját, mintha csak egy papírmasé bábot tépnének szét. Vér és agyvelődarabkák fröccsentek a padra. A fiú szemei hitetlenkedve elkerekedtek , arca merev grimaszba torzult.
- Istenem! - nyögte utolsó erejével.
Az idegen a vállába mélyesztette az ujjait, és kiemelte a testét a padból. Az acélos karmok a fiú hasába mélyedtek, és az irtózatos, mély sebből patakokban ömlött a vér. Az áldozat szíve kitartóan pumpálta a vörös folyadékot.
A szörny a zsákmányával együtt eltűnt a kamera elől. Már csak a padra ömlött sűrű vértócsák, és szürke agycafatok emlékeztettek az egy perccel azelőtt lezajlott iszonyatra.
A templomra néma csend borult.
Az Isten nem szabadította meg a fiút a Gonosztól.