Az SN 2005gl jelű szupernóva szülőcsillagának archív Hubble felvételei alapján úgy tűnik, hogy a csillag korábban robbant, mint azt a fejlődési állapotához képest az elméletek megjósolják.
Az SN 2005gl jelzéssel ellátott szupernóva az NGC 266 katalógusjelű küllős spirális galaxisban tűnt fel 2005. október 5-én. Avishay Gal-Yam (Weizmann Institute of Science, Israel) és munkatársai a Hubble Űrteleszkóp archívumát átvizsgálva 1997-es felvételeken azonosították a robbanás lehetséges szülőcsillagát, egy nagyon fényes, -10,3 magnitúdó abszolút fényességű forrást. A dolog érdekessége, hogy a Napunkénak körülbelül százszorosára becsült tömeggel rendelkező elpusztult csillag fejlődési állapota nem tűnik olyannak, mely alapján a nukleáris fúziós folyamatok végeredményeként előálló vasmagjának tömege már elérhette volna az elméletek által a robbanáshoz szükségesnek ítélt értéket. Azaz a robbanás a mai teóriák alapján Gal-Yam szerint be sem következhetett volna, ami viszont könnyen azt jelentheti, hogy a magyarázó elméletek alapvetései is revízióra szorulhatnak.
Az archív felvételek alapján a szülőcsillag olyan fényes volt, hogy valószínűleg az ún. fényes kék változók (Luminous Blue Variables, LBV) osztályába tartozott. Ezek a csillagok fejlődésük ezen szakaszában kezdeti tömegüknek jelentős részétől szabadulnak meg rendkívül erős csillagszél formájában. Az intenzív tömegvesztés fázisában alakul ki nagy vasmagjuk, amely folyamat végül a mag összeomlásához és a csillag szupernóvaként történő felrobbanásához vezet. Az elképzelések szerint az ilyen nagy tömegű csillagok, mint például a tejútrendszerbeli η Carinae, a végső pusztulásuk előtt külső, főleg hidrogénből álló héjaikat teljes egészében elvesztik. Douglas Leonard (San Diego State University) szerint azonban a mostani eredmények fényében ez talán nem mindig van így, ami azt jelentheti, hogy a mag és a külső héjak fejlődése sokkal kevésbé függ egymástól, mint ahogyan eddig gondolták, ez pedig a jelenleg elfogadott csillagfejlődési elméletek felülvizsgálatát is szükségessé teheti. Mario Livio (Space Telescope Science Institute, Baltimore) szerint a körülbelül 7500 fényévre lévő, s csillagászati léptékkel mérve valószínűleg közvetlenül a szupernóva-robbanás előtti fázisban található η Carinae állapotát is megkülönböztetett figyelemmel kell kísérnünk, hiszen az előzőek alapján okozhat még meglepetést.
Az η Carinae esetéhez hasonlóan természetesen fennáll annak is a lehetősége, hogy a csillag egy kettős volt, melynek nagytömegű komponensei összeolvadtak, ami a magban zajló nukleáris reakciókat úgy gyorsította fel, hogy az új objektum fényesebbnek és kevésbé elfejlődöttnek látszott, mint amilyenek a komponensek az összeolvadás előtt valójában voltak. Gal-Yam szerint azonban ez is felvet kérdéseket a robbanáshoz vezető fejlődés mikéntjéről, s elképzelhető, hogy valami nagyon alapvető dolog hiányzik még a tömegvesztés folyamatát leíró elméleteinkből. Gal-Yam és munkatársai vizsgálatai alapján az SN 2005gl esetében a robbanás közben csak a tömeg egy kis töredéke dobódott le, legnagyobb része az összeroskadó magba zuhant, melynek eredményeként egy legalább 10-15 naptömegű fekete lyuk jött létre.
Szupernóvák szülőcsillagait archív felvételeken megtalálni nem is olyan könnyű dolog. Bár számos esetben közöltek ilyen eredményeket, az egyedüli kétséget kizáróan azonosított ún. progenitor a híres SN 1987A szupernóva szülőcsillaga. Ráadásul ez az eset sem problémamentes, hiszen a progenitor egy kék óriáscsillag volt, melyet úgy magyaráznak, hogy a vörös óriás állapotból egy későbbi fejlődési fázis során visszafordult a kék szuperóriás állapot felé. Mindenesetre az értelmezéshez az addigi szupernóva-elméletek jelentős módosításra szorultak. Az SN 2005gl szülőcsillaga Gal-Yam szerint azonban nagyon nagy tömegű ahhoz, hogy hasonló, vörös és kék szuperóriás állapot közti "oszcilláció" magyarázhatná az észleléseket.
Az eredményeket részletező szakcikk 2009. március 22-én jelent meg a Nature magazin honlapján.
Forrás:
* STScI-2009-13
BlackRose mondta:
"-Néhány dologban már komolyan átléptem az amatőr szintet, de ufólógiában soha nem voltam még amatőr sem, egyszerűen nekem elég, hogy viszonylag jó matematikai tudásomra alapozva (és viszonylag jó fizikai is) ennek a valószínűségét olyan kicsire tegyem, hogy szinte majdnem kizárjam a lehetőségét."
-Ha nem tudjuk azt, hogy egy csillag, G.R.B., stb; pontosan miért robbant fel, akkor mennyi a minimális valószínűsége annak, hogy azt valakik felrobbantották és nem természetes folyamatok miatt történt? Ha elfogulatlanok vagyunk, akkor szerintem az esély minimum 50%-50%! (Vagy igen, vagy nem.De ez már jóval több, mint 0%!!!)
Múltkor egy másik rovatban kérdeztem a népet, hogy ki az, aki kinézi belőlem, hogy rájöttem, hogy ELVILEG hogyan lehetne csillagászati méretű fekete lyukakat létrehozni (már ha léteznek egyáltalán fekete lyukak). Senki nem jelentkezett.
Namármost, ha a zufók építettek egy bazi nagy Halálcsillagot, akkor azt nemcsak fegyverként lehet felhasználni, hanem pl: kísérletezésre is...
Ha azon a technikai szinten lennénk, hogy építsünk egyet, akkor egy ilyet nemcsak a lázadók kiirtására lehetne felhasználni elvileg, hanem valószínűleg pozitív célokra is!!! Őrült ötlet, de szerintem egy megfelelő csillagba bele kéne lövetni, kísérletezés miatt. Lehet, hogy ezáltal olyan dolgokat is megértenénk, amit más kísérletekkel, más megfigyelésekkel nem. Ki tudja?
Tóth Dániel
U.i.: Egyébként -ha hiszitek, ha nem- a fürjesi radarállomás felett tíz évvel ezelőtt TÖBBEDMAGAMMAL láttam irányváltoztató fénygömböt, ami az utasszállítóhoz közel repült, majd elteleportált.Persze ez lehet, hogy csak a radarbázisról kisugárzott hologram volt, (vagy valami nagyteljesítményű diszkólézerhez hasonló cucc) 100%-ra nem tom' megmondani, hogy mi volt az, inkább csak azt tudom, hogy mi az ami biztosan NEM volt pl: a szokásos ''magyarázatok'' Vénusz, hullócsillag, hagyományos repülő, stb.
És most lehet jönni azzal a dumával, hogy őrült vagyok, részeg voltam, feltűnési viszketegségben szenvedek, stb. :)