physis#20
Majdnem biztos, hogy a az Általad kérdezett számnevek a kínai nyelvek egyikén vannak (a pontos nyelvben nem vagyok biztos, valószínűleg mandarin kínai). A kínai számjelölés elég fejlett volt már, bár még nem helyiértékes, de már szorzáson alapuló jelöléstechnikájú.
A számfogalom fejlődése érdekes: a konkrét dolgoktól elvont számfogalom eléggé késői fejlemény, például az általam ismert vadász-gyűjtögető népeknél nincsenek nagy számnevek (más fogalmak viszont annál inkább kifinomultak lehetnek: rokonsági szervezet, állatfajok, testrészek nevei). Igazán érintetlen népeknél sokszor ötig-hatig voltak csak számnevek, egyes esetekben azok is additív módon voltak kirakva még egyszerűbb számnevekből (egy, kettő, egy-kettő, kettő-kettő, egy-kettő-kettő, kettő-kettő-kettő). Nincs szükség a tárgyaktól elvont számfogalomra, mert az eszközöket gyakorlat alapján készítik (szemmérték,egyensúlyérzék, rálátás), a csekélyke kereskedelem pedig bele van ágyazva a kölcsönös szívességek és a mágikus hiedelmek világába. A normatív rendszabályok pedig sokszor mindenféle múltból áthagyományozott tabu formájában vannak megfogalmazva (,,ne vadássz ilyen és ilyen állatfajt abban az évadban, amikor ez és ez a csillagkép már láthatóvá válik a horizont fölött'').
A számfogalom állatoknál megfigyelhető előzményeiről nem tudok szinte semmit. Ilyen kísérletekről olvastam, hogy vizsgálják: a vad észreveszi-e, hogy a leshelyre két ember ment be, de csak egy jött ki, tehát neki továbbra is óvakodnia kell, mert elvileg nem múlt el a veszély. Aztán, ha a vad ezt már nem tudja így számon tartani, abból próbálnak következtetni a tudósok, hogy ilyen és ilyen képessége még nincs a szóbanforgó állatfajnak.