Informatika és tudomány

ntGRfNd.jpg
  • [NST]Cifu
    #648
    Háttt... Eöööeöeöö...

    Ez megint olyan eset, amikor azért játszottam végig egy játékot, mert egy kedvenc világomban játszódik, és nem azért, mert olyan hú, de jó játék.

    1.: Ez egy kvázi teljes árú játék (most 37 euró a Steam-en). Egy mai teljes árú játékkal szemben azért már vannak elvárásaim. Itt kezdjük ott, hogy átvezető animációk legyenek. Ne sima állóképek a karakterekről, amelyek szövegét szinkronszínészek mondanak fel. Felhoztad a Final Liberation-t. Na, az nálam a mai napig etalon az ilyen játékok terén. Élőszereplős, az 1990-es évek közepén bőven szinten lévő átvezető animációk.


    Ez volt a Final Liberation átvezető színvonala...


    2.: Ha már Final Liberation, annak a zenéje igencsak hangulatosra, zúzósra sikerült... Az Armageddon zenéje erős ráhatással is átlagos. Semmilyen téren nem maradandó, sőt, egy idő után engem már idegesített, úgyhogy beraktam a Final Liberation zenéjét akkor már a háttérbe inkább.


    Final Liberation OST


    3.: A játékfelület dettó animálástól mentes, a Dune 2 nem ma volt (plusz RTS, és nem turn based), de ott is legalább csináltak egy olyat, hogy ha ráklikkeltél egy egységre, egy "Yes, sir!" elhangzott. Ezzel lehetett volna játszani bőven. De semmi ilyesmire nem volt próbálkozás.

    4.: Szintén játékfelület, nos, ha őszinte akarok lenni, eléggé bántott, hogy a méretarányokra most sem figyeltek. Azért anno a Final Liberation-ban megoldották, hogy a Titánok és a szupernehéz harckocsik méret-eltéréseit az egységekhez képest jelezzék. Na itt semmi ilyen nincs. Egy hex-et foglal egy felderítő terepjáró és egy Reaver Titán is....

    5.: A történet még úgy-ahogy kedvelhetően indul, de a választási lehetőségek súlyát nem igazán sikerült érzékeltetni, sőt, egyenesen zavaró lett. Példa:

    SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!
    Gondoltam, hogy az áruló helytartót nem hagyom magára a sivatagban, mert akkor úgy is összeszedi valaki. Mivel olyan opció nem volt, hogy helyben főbe lövöm (én ezt tettem volna), úgy döntöttem, hogy rabigába küldöm. Erre jön a következő kép, hogy máris megszökött... WTF!? Ennyire gáz fordulatot...


    6.: A játék (legalábbis normál fokozaton) eléggé egyoldalú volt, nem panaszkodok arra, hogy könnyű, mert hát istenem, legalább volt sikerélményem. :)

    De az, hogy gyakorlatilag a végén 12 szupernehéz harckocsival, 4 scout titánnal és 2 reaver titánnal, valamint 6 tüzérséggel gyakorlatilag legyalultam mindent, elég kiábrándító volt. Nem érte meg "sima" egységekkel szórakozni, egyedül pár gyalogos egységet tartottam meg a foglalásra. Azért nem érte meg "sima" egységekkel szórakozni, mert egy sima Leman Russ (és folyományai) egységet az Orkok pillanatok alatt szétkaptak (aztán állhattam neki pótolni), míg a szupernehéz harckocsik elég vastagok voltak, hogy csak úgy ne fogyjanak el. Ráadásul annyival nem kerültek többe a szupernehezek, mint amennyivel effektívebbek voltak...

    A gyalogos egységeknek harci értéke effektíve nem nagyon volt. Itt is érvényesült, hogy minél nagyobb távolságból lőjjük az ellenséget úgy, hogy az lehetőleg ne lőhessen vissza - na ez gyalogságnál csak a nehézfegyvereseknél volt opció, de ott sem érte meg (hatékonyabb volt egy jármű). Egyszerűen nem érte meg a gyalogosokkal foglalkozni...

    Szóval balance terén méretes lyuk van a játékmechanikában...

    7.: AI. Rálövök olyan távolságból, hogy ő nem lát... és marad egyhelyben. Szépen megvárja, akár körökön át, míg szitáválövöm. Azért két évtizede a Panzer General II. is jobban lekezelte már ezt a helyzetet...
    Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2014.12.06. 17:48:25