Zero 7th#567
Én tipikusan úgy jártam, hogy "small steps corrupt"... :)
A space marínokat, meg az Imperiumot kb a DOSos Space Hulk játék óta ismerem némileg. Meg némi Bíborholdas behatás volt. Mindenesetre elég rég óta ismerős a dolog ahhoz, hogy kicsit megunjam a leginkább kiemelt, legtöbb reflektorfényt kapott frakciót.
De kb úgy DoW1 Dark Crusade-ig SM párti voltam én is. DCben tetszettek meg a káosz egységek, főleg a possessed marín meg az obli.
Kb itt kezdtem el olvasni a regényeket is, Watsonnal kezdve. Lett egy csomó infóm az Imperiumról, a káoszról viszont alig. Elkezdett érdekelni, hogy akkor mi van velük?
Aztán a DoW2 felhúzott, hogy nincs benne káosz. Xenók nem érdekeltek sosem, nem tekintettem őket alternatívának. Orkok buták, eldák gyengék, nidek gusztustalanok. Plusz béna vagyok velük a játékban, szal maradtam SM. De közben NAGYON beleuntam.
Aztán jött a Chaos Rising, ami kampány szinten is, multi népként is bejött káoszként. Mondhatjuk, hogy ez volt a fordulópont, a teljes áttérés. :)
Azóta meg a Horus Heresy sorozat folyamatosan megerősít benne, hogy a Császár egy idióta. :P Halmozza a rossz döntéseket, ami azért különösen ciki, mert ha józan ésszel könnyen előre látható, hogy lesz böjtje a hülye döntéseinek, akkor neki, mint a galaxis legdurvább psykerének miért nem az? (Tényleg, erre nincs kanonikus magyarázat, hogy ha a Cabal, Magnus, Lorgar, Horus, Erebus, meg az eldák jó része előre látta, mi lesz ebből, akkor a Császár miért nem?)
Na meg még annyi, hogy előtört belőlem a hipszter is, az SM túl mainstream. Mindenki úgyis SM akar lenni, egy esetleges MMOval francnak lenne kedve a legkommerszebb, legnépesebb, ezáltal legkönnyebb néppel nyomulni...
