remark#83
Tehát? Most nézd végig a gondolatmenetet #51-tõl please.
Mivel konkrétan tudjuk hogy az egymástól való félelemnek és egymás gyűlölésének milyen kis szövevényes rendszere alakult ki minden esetben, így nem megoldás hogy tapsikolunk annak aki végre a mi sérelmeinket bosszulja meg, vagy annak aki ehhez jobbnál jobb alapot szolgáltat és ahhoz eszközöket biztosít. Vagy talán az lenne?
Szóval mi is a megoldás? Folytatni ami eddig volt, ami... izé... ami ugye nem az eddigiek alternatívája, tehát nem megoldás. Vagy levonni a tanulságot, ami valami olyasmi amit egyszerűen úgy fogalmaztam meg hogy: A kérdéses katona menjen haza, és ne "oldogasson csak meg" mindenféle "problémákat" ott ahol senki nem látja szívesen. vagy: Az emberi fejlődés velejárója az, hogy felismerjük hogy a "modern háborúk" minden egyes alkalommal kivétel nélkül kizárólag egy szűk kisebbség érdekeit szolgálja. Aki öl, akit ölnek, és aki az egész rendszert okos gondolatokkal a támogatásáról biztosítja, az mind áldozat.
Eldöntheted (nem te konkrétan) hogy továbbra is gyűlölsz és félsz és gyilkolsz, és akkor biztos hogy ez még sokáig így marad, vagy...
Ez nem pacifista/nem pacifista kérdés. Ez a lehetőségeink objektív számbavétele. Ez történelmi tanulságok felfogása. Ez annak kérdése hogy megtanuljuk-e már végre a leckét? Persze a kisebbségnek jobb, ha nem tanuljuk meg ezt a leckét, mert akkor oda a jó üzlet, és akkor mi lesz velük? Ezért nem járunk sosem a végére annak hogy milyen események láncolata vezetett egy adott eseményhez. Ezért nincsenek felelősök, okok megnevezve, mert az emberek a végén még hozzászoknak ahhoz hogy ez így megy, és akkor nem lehet a zavarosban tovább halászgatni. Meg akkor a végén még rájönnének az emberek hogy nincs is szükség uniókra meg egyezményekre, mert nincs is kitől félni, nincs kivel szemben összefogni, nincs akitől meg kellene védeni magunkat...