Epikurosz#51
Egy szóval nem mondtam én, hogy nyugodtan ülhetünk a babérjainkon. Ez a mentalitás több szinten nem müxik, még itt, helyi, nemzeti szinten sem. Naponta újabb és újabb kihívásokkal kell szembenézni. Engem már az is elgondolkodtat, hogy csak a II. világháború után mennyit kínlódtak a nagyszüleink és a szüleink, meg már mi is, hogy az ország, meg a családok sorsa jobb legyen, és az emberek azzal a gondolattal mentek be nap, mint nap a munkahelyekre, hogy a saját öregkoruk szép és nyugodt lesz, és a gyerekeik élete könnyebb. Eszük ágában nem fordult volna meg szegény elődeinknek, hogy az ő munkájuk gyümölcsét majd nem az utódaik, hanem vadidegenek (profitéhes nagytőkések, piti spekulánsok, nyerészkedők, segélyezettek, bevándorlók, munkakerülők) fogják élvezni, már amennyire élvezni lehet a pusztuló javakat.