halgatyó#33
Ez a cikk sajnos a nem sokat mondó, de jól menedzselt "ötletek" iskolapéldája lehetne. A rendszer ugyanis 3 részből tevődik össze:
1.) a napelemes vízbontó.
Itt az alapvető alkatrész a napelem. Egy szó sincs arról, hogy ez valami új tipusú, nagyobb hatásfokú, hosszabb élettartamű, olcsóbban előllítható lenne.
A már tömegben gyártott napelemet használja, ebben biztos vagyok.
"az elektrolizáló a napsugárzásból nyert energiával bontja a vizet hidrogénné és oxigénné, majd tárolja azokat" Ebben nincs semmi új.
2.) A hidrogén tárolása.
Látszólag egyszerű kérdés, ám az a fránya hidrogén rettentő nagy helyet szeret elfoglalni.
Számpélda: 2 gramm hidrogén légköri nyomáson 24 liter térfogatú. Ha 200 MW teljesítmányű erőmű 5 nap alatt megtermelendő energiáját akarjuk (70% hatásfokot figyelembe véve) eltárolni, akkor kb. 1000 tonna hidrogén tárolását kell megoldani. Ez 1 bar (légköri nyomás) esetén 12millió köbméter.
Ha összepréseljük 200 bar-ra, aakor "csak" 60ezer köbméter.
Ez meglehetősen húzós tétel az egész rendszer beruházási és működtetési költségvetésében.
(Egy nyomásálló tartályt állandóan ellenőrizni kell! Egyrészt a repedések miatt, másrészt a szivárgó hidrogén miatt költséges ellenőrző-figyelő (monitoring) rendszert kell kiápíteni, + felügyeleti szervek, minőségbiztosítás, balesetvédelmi szabályzat, környezetvédelmi hatástanulmányok, katasztrófavédelmi felkészülés, tanulmányok, gyakorlkartozások, szbaályok....
Összehasonlításul: a Paksi Atomerőmű reaktortartálya kb. 100 köbméter, a teljes primer kör 204 köbméter, és csupán 125 bar nyomáson működik)
Ha hűtve cseppfolyósítjuk, az is felvet baleset- és katasztrófavédelmi bonyolultságokat, valamint energiaigényes.
3.) az üzemanyagcella vagy tüzelőanyagcella szintén nem új dolog.
Viszont amíg az egyenáramból -- amit a cella kiad magából -- váltóáram lesz, az okoz némi hatásfok romlást.
Gondolom, ebben sincs új megoldás, a kereskedelemben kaphatókat szerzi be a "feltaláló". Ha lenne új megoldás, azt egészen biztosan KÜLÖN szavadalmaztatta volna, és hosszasan ecsetelve.
Összefoglalva: feltételezem, hogy az innovátor vagy vállalkozó (ezek a kifejezések passzolnak ide) végzett egy rakás gazdaságossági számítást. Csak azt nem értem -- a cikkből nem derül ki, és lehet hogy az eredeti tanulmányból sem -- hogy egy ilyen, már minden elemében jól ismert rendszert mások sokan végigszámolhattak már. Hogy lehet, hogy nekik más eredmények jöttek ki, mint Lipták Bélának? Ugyanis eddig senki sem számolta gazdaságosn megvalósíthatónak.