Az ami van, es aminek lennie kellene, ritkan szokott egybeesni. A legtobb amit tehetunk, hogy igyekszunk azok koze tartozni, akik tobbet adnak a vilagnak, mint amennyit elvesznek belole. Szerintem semmilyen tapasztalat sem indokolja, hogy igy viselkedjunk. Ha mindenkinek sajat igazsaga van, akkor csak az szamit, ami nekem jo, es lemondani dolgokrol masok javara teljesen ertelmetlen.
Szep szep, hogy a peldabeli illetonek "az az ertekrendje", node honnan ered az ertekrendje? A fentieket akar tekinthetjuk az abszolut ertekrend alapjanak, elkoptatott szoval ez a "szeretet". relativ ertekrend szerint a szeretet csak karos annak, aki gyakorolja (hiszen a valodi szeretet nem var viszonzast, sem jutalmat, sem itt sem masvilagon, haszna nem lesz belole annak aki adja).
Summa summarum, en azt az embert tekintem erkolcsileg felnottnek, aki kepes gyakorolni a "szeretetet", anelkul, hogy elvarna a menyorszagot erte (vagy a pokoltol valo felelem rakenyszeritene). Ehhez fel kell ismerni egy abszolut ertekrend letet, melynek a "szeretet" az alapja. Az alap lehetne eppenseggel az eroszak is, mint a Starship Troopers-ben, de az a civilizacio nem lenne hosszu eletu.
Szoval a szereteten alapulo abszolut ertekrend letet tudomanyos modszerrel fenomenologiailag ki lehet kovetkeztetni, ehhez nem kellenek sem mitoszok, sem papok. A valosag viszont sajnos az, hogy a legtobb embernek mitoszok es papok kellenek, hogy ember modjara tudjon viselkedni, oket erkolcsileg gyerekeknek tartom, szuloi fenyites nelkul nem kepesek azt tenni ami helyes.
Az abszolut ertekrend amit felvazoltam ugyanugy "letezik", mint a szorzotabla, es alapja az emberi letnek, ahogy a szorzotabla is alapja a szamtannak. A szorzotablat is meg lehetne szemelyesiteni, akar imadkozni is lehetne hozza, csak nincs sok ertelme (az a legviccesebb, hogy a szammisztikusok pont ezt csinaljak).