#310708
Nos, most, hogy köhögve, de kicsit beindult az év játék szempontból, az új Ori-t félbehagytam a Doom okán - mindkettőt nagyon vártam - és azt kell mondanom, hogy a Doom-nál bizony kicsit elcsúsztatták azt a mérőpálcát. A 2016-ost imádtam, végigvittem 2x, ami nálam nagy szó, és amúgy azt kell mondanom, hogy ez az új elképesztően ragyogó munka, tényleg. Villámgyors, gyönyörű, egészen álleejtősen profi, részletes munka, brutális, amit véghezvittek a srácok. Sajnos viszont sokmindent el is toltak, szerintem. Egyszerűen gecinehéz, iszonyat koncentráció kell hozzá, annyi mindenre kell figyelni, annyi felől b*sznak folyamatosan minden testnyílásodon keresztül, hogy ez nekem már sok. Az előző résszel a második fokozaton toltam, és a játék feléig nagyon ritkán haltam, nem volt zavaró, később meg git gud. Itt viszont eszméletlen brutális az egész, most léptem az ötödik pályára, és sokszor csak kamillázok, hogy mi a fene van. Az ellenfelek sokkal agresszívabbak, mindig a sarkadban vannak, és nincs idő levegővételre, mert a megfelelő ellennel szemben a megfelelő fegyvert, az extra dolgokat is beosztva, időzítve, kell használni, mindezt egy fullon pörgő v8-as motor tempójában, eszetlen. Ehhez én már kevés vagyok, az a helyzet. Levettem a fokozatot a legkönnyebbre, de az sem jelent túl nagy megváltást. Brutál.
Szóval kicsit szüneteltettem ma, és visszatértem az Ori-ra, na az ott a megnyugvás szigete, gyönyörű, relaxáló, és imádnivaló - mindezt úgy, hogy a Doom előtt egy szopatós résznél hagytam abba morogva, de azon most úgy átsiklottam, mint kés a vajon :D
Szóval nehéz kimondanom, de a Doom Eternal nekem csalódás az elődhöz képest, ami dühít, mert amúgy majdhogynem tökéletes lenne, de egyszerűen nem vágyom arra, hogy egy játék a seggemet a kezembe adja folyamatos jelleggel...
Az Ori viszont valóban zseniális, sokminden lesz még az évben, de hogy ez a top 3-ban lesz, az nem kérdés számomra.
#310708