#310067
Igen, gyerekként az ember ökörködik egy keveset, de a valódi végigvitelem a Doom-nál is nyilván kódok nélkül volt. Egyszerűen maga a játékmenet úgy válik adok-kapokká, úgy válik azzá, aminek tervezték! Fektetek bele energiát, figyelmet, skillt, ügyességet és cserébe kapom az élményt...
Mert nem a cél fontos, hanem az odavezető út!
(Ezért kellene pl. eltördelni a lábát annak is, aki képes egy maratonon csalni, ami az első edzéstől arról szól, hogy felépíted magad apró lépésekkel és túllépsz a saját határaidon.)
Tegnap írtam erről az indie lövölde játékról, aminek a nehézsége már normalon is feljebb lett csavarva. Ha csak végiglőttem volna agyatlanul, mert sérthetetlen vagyok tized ekkora élményt se ad, mint úgy, hogy pl. volt olyan boss ahol 15x haraptam a fűbe. De a szemem előtt bontakozott ki a saját felépülésem (ahogy percek alatt átlátom és kijátszom az ellenfelet) és ez mindig RENDKÍVÜL pozitív érzés! Ezt aki elveszi saját magától, az fogalmam sincs mit keres a monitor mögött. Javaslok neki egy El Caminót elektromos kerékpárral... phisztos naon jóak lesz, phisztos átjárja majd a Zen. Lol.
#310067