"Bármilvel kapcsolatban előrehaladni nem igazán lehet úgy, hogy ha az a feladat, hogy "akkor ez a helyzet, ebből hozzuk ki amit csak lehet""

A napi problémákat, gyorsan, hatásosan kell megoldani és nem a szőnyeg alá söpörni, ahogy azt néhányan megteszik a munkájuk során, ugyanis az a "szörny" amit az ágya alá tolnak, meg dobnak rá 4 lapát földet, az újra és újra visszajön és a végtelenségig képest problémát okozni, sőt újabbakat generál. A problémákat le kell vadászni, ki kell irtani. (Kevés annál szebb hang van, mint amikor egy gép, (pl. egy motor) a kókler keze után végre szakihoz kerül, aki a tapasztalatának köszönhetően hamar megtalálja és eliminálja a problémát és csak azt hallod, hogy duruzsol a masina szakadatlanul.)

Volt olyan kollégám, aki képes volt hetekig elszarakodni pár órás munkán és már az ügyfél jelezte a főnökömnek, hogy szép dolog az analitikus, bölcselkedő gondolkodás, de qrvára ne az ő kontójára tegye az úriember, mert hajlik rá lassan, hogy elföldeli a kert végében. Pár ilyen, pár másik helyen és reppent kifelé a tag... mára az emléke is kínos.

Gyakran az adott helyzetben, ki kell hozni a maximumot abból amid van. Ezer éve történt meg velem, hogy bő 50 km-re kellett kimennem egy helyre melózni és pont az a spec szerszám nem volt a vashoz, ami kellett volna. Se közel, se távol nem volt olyan bolt, ahol vehettem volna, így 20 perc alatt készítettem egyet abból amit találtam, kb. mint a MacGyver... nem is működött sokáig, de arra éppen jó volt, hogy ott és akkor a nagy problémát teljesen és véglegesen elhárítsa.

"csak nem írja le naponta százszor"

Az nagyon szép nagy szám. Biztos olyan tényeken alapul, mint a kormánypolitika :-D

"viszont ha sikerül valakit magával rántani a saját mocsarába, legalább kicsit örülhet, hogy végre nem csak ő ül benne"

A problémamegoldó Mr. Wolfok különös ismertetőjele, hogy megoldják a problémákat és nem csak pofáznak róla. Pl. megpróbálják maguk elhárítani, ha nem megy, akkor írnak az illetékeseknek, reklamálnak, másokat is biztatnak arra, hogy ők is jelentsék az illetékesének a gondot. Ez nem lehúzás, hanem összefogás!

Akkor most elmondom a 2 hete velem történteket, tanulhatsz belőle:

Elmentem futni egy relatív kevésbé gyakran járt részre. A vége felé nagyon furcsa szag ütötte meg az orrom. Lassítottam és láttam, hogy a közeli patakba egyértelműen káros anyag került... 2 perce se volt, hogy őzeket, nyulakat láttam, nyilván ez is az ivóvizük, de ha nem az, akkor is? Ki és milyen jogon? Miért? Iszonyúan felbaxott! Hazaértem. Elmondtam a családomnak.

Anyám pontosan úgy reagált mint te! "Nem a te dolgod, ne szólj bele, már megint más dolgával foglalkozol, csak a rosszat látod meg, arról bezzeg nem dumálsz, hogy előtte 10 km-en meg egy eldobott zsebkendőt se láttál. Nem hiszem el, hogy neked ez a mániád!"

Apám értelmesebb ember, így azt mondta, hogy ha úgy láttam, hogy ez valós probléma, akkor támogat, tegyek amit jónak látok. Másnap reggel apámmal együtt kimentünk autóval a helyszínre + sétáltunk annyit, hogy ő is lássa amiről beszéltem. Egyetértett velem, kétségek nélkül. 5 fotót készítettem, melyeket hazaérve azonnal elküldtem az egyik "kisfőnöknek", akit ismerek, és jeleztem neki, ha nem lépnek az ügyben feljelentem őket... névvel, lakcímmel, arccal.

Anyám nyilván erről is tudomást szerzett, kb. ordított már, hogy EMBEREKET bajba sodrok, hogy most majd ezért, lehet, hogy kirúgnak valakit, aki lehet, hogy ismerősünk, ne adja ég távoli rokon. Mit képzelek, meg a többi. Mondtam neki, hogy magasról leszarom azokat az embereket, akik a szőnyeg alá söprik a problémákat és képesek elmenni egy rothadó világ mellett vigyorogva, miközben ők maguk is annak részesei. Nyilván magára vette, mosolyszünet.

A "kisfőnök" hamar reagált, elismerte, hogy a probléma felvetés jogos lehet, és ha a "nagyfőnök" nem intézkedik, ő úgy gondolja, hogy akkor meg kell kerülni. Ütöttem a vasat tovább, felhívtam a "nagyfőnököt", aki éppen a millióit verte el a családjával egy rendezvényen, miközben valamelyik fullajtárja szétrohasztott egy kispatakot, meg a patak cirka 2 méteres sávját végig elég szép távon. Szó szerint ezt mondta: "Na ne bassz."

Lényeg, hogy ő jól érezte magát, de persze azt is elregéltem neki, hogy már nem egy ember tud róla és nyilván feljelentés is lesz, ha nem történik sürgős változás. Hagytam nekik több, mint 2 hetet. Tegnap előtt direkt arra futottam. Iszonyatos, irdatlan nagy munka nyomait láttam. A szennyezést eltávolították, semlegesítő vegyszert szórtak ki, volt ahol talajcserét(!) csináltak. Annyi eszük persze már nem volt, hogy az utat maguk után rendbe tegyék, no de az állatvilág és a növényzet a lényeg, nem ezek a férgek, akik arra járnak, szóval ez már nem érdekel.

Rendkívül nehezemre esett utána levakarni a képemről a vigyort. Az van, hogy az emberek nagy része eredendően egy rohadt nagy kretén sáska, aki mindent és mindenkit kihasznál és nem törődik a következményekkel. A lényeg, hogy neki caffe lattéval és meleg brióssal induljon a napja és ha valaki felmeri hívni a figyelmét arra, hogy rohad a szék amin ül, akkor azt személyes sértésnek érzi. Ennyi idősen már eljutottam oda, hogy hányok ezektől az emberektől és sokba nem nézem őket, mert ezek az emberek tették és teszik tönkre a világot. Ezek az emberek minden normális, jó érzésű ember ellensége. (A sunnyogó elmélkedők, de nem cselekvők se sokkal jobb kategória.)

"A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak."