7 körül kelek, 8-ra bent vagyok a melóhelyen. Itt terheltségtől függően van, hogy itt is tudok lebzselni sokat, van, hogy enni sincs időm. Átlag 17:30-ra érek haza kb. Akkor ha mákom van, még elkapom a gyerkőc altatós fázisát és részt tudok venni az életükben egy picit, ez nem sok, hétvégén nyilván több. Na most rendbecsapom magam, és 18:00 körül tudok kajálni (vagy megyek futni!), de 18:30-kor már szól a párom (ha éppen nem futok), hogy kéne figyelni a gyerekre (azt nem kell részletezni gondolom senkinek, hogy miért kell figyelni egy kisbabára, ha alszik), mert ő is rendbe kapja magát, sőt lehet, hogy főzicskél másnapra. Lesz 19:30 mire végez (a futással se szoktam előbb végezni), akkor van bő 1 óránk, hogy megbeszéljük a napot/gyerkőcöt (vagy kajálok és rendbekapom magam), esetleg egy sorozatból 1 részt letudjunk. Lesz 20:45-21:00. Ekkor lehetne wt készíteni, de az a baj, hogy ilyenkor én már eléggé hulla vagyok, másnap meló.

Én mindig mondom, hogy rabszolgák vagyunk, de senki nem akarja feldolgozni... Mert persze lehetne azt is, hogy nem megyek dolgozni. Talán fél évet ki is lehetne így húzni, utána jönne a mélyszegínység, vagyis kötelező dolgozni, különben éhen halsz, megfagysz, etc.