Tetszik a Nioh. Technikai része mondjuk elég gané, mint port trehány munka és a grafika sem túl acélos, de a harcrendszere, hangulata az nagyon rendben van. Loot is jó, néha ugyanaz az ellenfél dobott jobb felszerelést is, így erősebb lettem. A lovagokkal azért meggyűlt a bajom, bár leginkább akkor ha ketten jönnek. El kell csalnom és egyesével lenne érdemes őket leszedni. Staminára, vagyis a szuflára nagyon kell figyelni, mind nálam és az ellenfélnél. Kulcsfontosságú tud lenni. Védekezés az szerencsére nem dinamikus, értem ezalatt, hogy bármikor el lehet kezdeni, amikor ellenfél támad az védve lesz, csak az erősebb kombók ütik át. Igazából az 1 vs 1 összecsapások nem vészesek, élvezetesek.
Sajnos azért amikor többen jönnek picit megborul a rend és könnyen meg lehet halni. Eddig 3 volt a legtöbb, meg volt olyan is, hogy két katona ellen kellett küzdeni, de fentről egy íjász is lőtt. Ahogy láttam, sérülnek az ellenfelek egymás támadásaitól is. A legjobb szitu eddig a lépcsőn vagy magasabb helyről megbicsakló, leeső, esetleg megtántorgó katonák voltak, mert azokat könnyű szerrel el lehet intézni, védtelenek voltak egy időre.
Igazából ez csak még jobban meghozta a kedvem a Sekiro-hoz. Az mondjuk tény eddig, hogy a 2 lovagon még nem tudtam keresztülverekedni magam, de nem sokkal előtte az egy is kihívás volt, aztán győzött a trial & error és rájöttem mi a célszerű taktika ellene. Az jó pont, hogy a felszerelést nem kell újra felszedni halál után, az megmarad.
Ja és szerintem az is mehet plusz pontnak, hogy térkép nincs így a tájékozódást emlékezetből kell megoldani. Mentési pontok pedig elég távol vannak, de alapjában véve az ellenfelek közt el lehet mászkálni és így lehet kutakodni utánuk. Oltárokat kell keresni mentéshez. Az mondjuk szívás, ha mentettem, minden leölt katona újra a helyén volt, de hát valamit valamiért. :)