Zóanagyvarázsló#294702
Régen szórakoztam single-ben csalásokkal. Persze játékon kívül. Vagy tanulási célzattal, amikor a StarCraftban úgy gyakoroltam az AI ellen, hogy kikapcsoltam a fog of wart. A WarCraft II-ben még az optionsben ki lehetett lőni (a C&C-ben eleve nem is volt ilyesmi), úgy szoktam meg, és ugye a gép csalt ezekben, mert egészen az SC2-ig pontosan tudta, hogy hol kezdesz, és ezzel vissza is élt. Később fejlődve nyilván lemondtam erről, de a kezdő lépésekhez jól jött.
A Gothic II: Night of the Ravenben is volt egy easter egges hely, amit megnéztem Marvin módban.
A Contrát pedig a (S)NES-klónomon csak a sokéletes verzióval sikerült végigjátszani, három élettel soha. Később PC-n is használtam save state-et (mondjuk a hivatalos emulátoros kiadásban ott a lehetőség az arcodba tolva rá). Meg a Sonichoz is, de azt azért is hagytam abba, mert csalni nem akartam, életekkel meg kínlódott a fene. A Claw-ban meg csalni sem próbáltam, mert az szerintem sérthetetlenséggel se menne, eszelős egy-két pálya, másokon meg semmi kihívás.
Én aki halálra frusztráltam magamat ezeken régi korlátozott életes játékokon, ezért is nem értettem soha, hogy mi a nehéz a Soulsokban. Hiszen mehetsz újra, ha meghaltál, ez így szinte felér egy frissítő masszázzsal.