Bementünk, mint szállóvendégek, VIP karszalag, minden ami kell.
Szépen lezuhiztunk, csobb a start kőről.
SÍP.
- Ne ugrálj!
- Minek van ez itt?
- A versenyzőknek!
- De nincsenek is itt!
- Akkor is... jut eszembe úszósapka?
- Megbaszódhatsz* /morogtam
- Parancsol?!
- Azt. Pont azt.
*alig tüsis hajjal érted...
Kimentünk a nyitott részre. Csúszdák!
Lefeküdtem hassal előre, nyomás.
SÍP! Ezúttal egy másik szájból...
- Úgy nem lehet!!!
Ok... mentem újra ezúttal, szabályos ülésbe, de párommal.
SÍP! - Úgy sem lehet!
Reakcióm: - Akkor talán húzzátok a faxotokra ezt szánalmas kócerájt. Pá.
Hogy mit válaszolt nem tudom, mert a saját szitkozódásomtól nem hallottam őket.
Ennélfogva nem járok ilyen helyekre*. Sopronra meg atomot dobnék... a faxért nem tartoznak inkább Ausztriához, boldogabb ember lennék. A Lővérek az egyik legrosszabb szálloda élményem ever... mondjuk Pécsen is kifogtunk méregdrágán egy borzalmat.
Ellenpélda: Moravske Toplice Szlovénia
Úgy csúszol ahogy akarsz és kb. fele annyi a belépő, mint idehaza. Rengetegszer voltunk már, jó hely.