kukacos#24
Mint lejjebb is írták, fúziót számtalanszor megvalósítottak már, legegyszerűbb példája a hidrogénbomba, de működő erőművek is vannak. A probléma az energetikai szempontból nyereséges erőmű, tehát ami több áramot termel, mint amennyit fogyaszt, és mindezt az aktuális piacon elfogadható árért teszi (persze az elfogadható ár is más lesz majd az olaj kifogyása után).
Azért egyetlen erőműtől nem kell csodákat várni, az ITER utódját úgy 2000 MW-ra tervezik, tehát az első fúziós erőművek kb. Paks teljesítményével lennének összemérhetők. A plazmás megközelítésben a kamra méretét igyekeznek minimumon tartani, mert a problémák nagy része épp a méretből adódik: ha az ITER vonala valósul meg, jó eséllyel soha nem fog egy blokk sok áramot termelni, hanem épp annyit, amivel még elegendően pozitív a mérleg.
Az itt leírt lézeres megközelítés jobban skálázhatónak tűnik. Tulajdonképpen egy miniatűr, néhány milligrammos hidrogénbombát robbantanak fel lézerrel, aminek elvileg növelhető a mérete (a NIF nem véletlenül van a Lawrence Livermore Laboratorynál, katonai projektnek indult még az SDI-vel). Nyilván itt is vannak technikai korlátok, mert a keletkező energiát bizonyos méret felett nehéz kordában tartani, és a nagyobb "bombát" is nehezebb egyben tartani lézerekkel.
Egyébként a szélsőséges formája ennek a típusú erőműnek valódi bombákkal működne: robbantsunk föld alatt miniatűr H-bombákat, és a keletkező hőből pedig csináljunk termálvizet, amivel geotermikus erőművet lehet hajtani (mesterséges, kontrollált "hotspot"). Az atomprogram fénykorában voltak is ilyen tesztek, pl. az USA-ban egy sórétegben robbantottak, hat hónappal később az üreg még mindig 60 fokos volt, mikor lementek megnézni. Sajnos bombát gyártani elég nehéz, és kis méretekben a nettó energianyereség várhatóan nem lenne pozitív, így végül letettek róla.