Már mindjárt a kiindulópont sem világos: melyik fúziós reakciót használták? Két olyan reakcióról tudok, amelyek relatíve könnyen végbemennek: D+Li (ebből is kétféle van) és D+T.
A D+T az ismertebb, a jelenleg folyó sokmillió fokos hígplazmás kisérletekben ("TOKAMAK") ezt próbálják. Hátránya, hogy a triciumot valahogyan elő kell állítani, és mivel felezési ideje rövid (12év) erősen radioaktív.
A litium ami a természetben előfordul, két izotóp keveréke: 7,5% Li-6 és 92,5% Li-7. (A Li6+D reakcióban nem keletkeznek neutronok.) Nem derült ki a cikkből, hogy melyik izotópot használták ha egyáltalán litiumot használtak.
Nem derült ki, hogy hány neutront kaptak időegységenként, illetve semmilyen számszerű eredmény. (bevezetett áram, a rendszerben levő anyagok mennyisége, hőmérséklet emelkedés, stb)
A CR39 nyomdetektor. Kiválóan alkalmas barlangok alfa-hátterének a mérésére, de pont ide az egyeik legrosszabb választás. A gyors neutronok (fúzióban ilyenek keletkeznek) ugyanis nagy valószínűséggel kölcsönhatás nélkül átrepülnek rajta. Előhívása macerás, kiértékelése ma már nem annyira rettenetes, az automatikus képfeldolgozás korában, de effelől vannak enyhe kétségeim.
Mindenesetre várom a többi labor megerősítését vagy cáfolatát. A tét ugyanis óriási.
Remélni tudom csak, hogy az ilyen hírek időnkénti felröptetése nem figyelemelterelés akar lenni a hasadási atomreaktorok továbbfejlesztésének szükségességéről, olyan időszakban, amikor időről időre kibukik a megújuló energiaforrások alkalmatlansága...