galocza#15
hát igen, pont ezen gondolkoztam el valamikor. a megyünk/lövünk/új fegyver/nagyobb ellenfél/nagyobb boss recept már eléggé lejárt.
sokakkal együtt én is a wolfenstein3d-vel kezdtem fps pályafutásomat, és a fenti recept halálosan unalmassá vált, még az amúgy rengeteg + ötlettel megspékelt hl2-ért sem voltam oda.
ahogy én látom, 4felé fejlődtek ezek a játékok:
1. a fenti koncepciót maximalizálva, akár paródiasznten pl. serious sam.
2. multiplayer. itt az izgalmat az adja, hogy a "vonal" végén is humán játékos ül, a maga képességeivel, a győzelem is édesebb, a vereség is keserűbb.
3. fokozott realizmus és taktika
4. fejlődésrendszer
én a magam részéről veled ellentétben pont a 4. pontot favorizálom (bár cs:s-ezem is), már régóta az fps-rpg keverékek a kedvenceim. lehet rpg fp nézetből (morrowind, oblivion, fallout3, vtm-bloodlines) vagy fps rpg beütéssel (deusexek, no one lives forever2, dark messiah, bioshock), bár a fene nem mondja meg, hol a határ.
szerintem még egy egyszerűsített karakterfejlődés is izgalmasabbá teszi a játékot + rendesen megemeli az újrajátszási értéket.
nem kell egy ad&d összetettségű dolog - a fentiek közül akadnak olyanok, ahol nagyon egyszerű a fejlesztés, de visszatérve a jutalmazás kérdésére, sokkal többet ér, ha érzed, jobb lettél, mint a klasszikus na-megtaláltam-a-rejtett-részt/lelőttem-a-bosst-nagypáncél-health-ammo...