Nem csak az O403, hanem az O350 is Törökországban készült.
A legfőbb különbség az volt a két típus között, hogy a hivatalosan nem is létező, kis szériás, gyűjtőmodellként is ismert O403 a már akkor kifutóban lévő, de még gyártás alatt álló Mercedes-Benz O404 RHD alapjaira épült, és valamelyik portugál, török, vagy spanyol beszállító építette rá a karosszériát.

A hajtáslánc szintén egy korábbi széria kifutó verziója volt.
Az aktív, és passzív biztonsági berendezések, utaskomfortot szolgáló fedélzeti egységek megegyeztek az O350 egységeivel.

Berkeken belül csak öszvérnek hívtuk, mert átmenet volt a kifutó O404, és az aktuális O350 RHD között.

Egyébként utasszemmel nem volt érezhető a különbség, hiszen az utastérben ugyanazok az ülések, fedélzeti konyha, WC, Klíma, italhűtő, video/DVD voltak megtalálhatóak, mint az O350 esetében.

A legfőbb különbség a karosszéria alatt volt, ami az utaskomfortot, biztonságot, összeszerelési minőséget, stb, egyáltalán nem rontotta.
Ettől még Mercedes logó volt az elején csak olcsóbb kivitelben készült a busz.

Egyébként tökéletes üzleti fogás volt a Mercedes részéről, mert a facelift utáni megújult külsővel rendelkező típusnál tette elérhetővé, hogy azok a szolgáltatók is "presztízs" értékű autóbusszal dolgozzanak, akik egyébként nem tehették volna meg.

(Egyébként nem a Mercedes az egyetlen gyár, aki élt az ilyen üzleti lehetőséggel.)

A ma már cégcsoporton belülinek számító Setra (akkor még Kassböhrer)is élt anno hasonló üzleti lehetőséggel.
Lásd Setra S 10, S 14, S 150, stb., eladott licenceit.
Pl.: az S150 olcsóbb spanyol változata volt a SEIDA (Sociedad Española de Importación y Distribución de Automóviles)Spanyol Autó Alkatrész Gyártó, és Elosztó Vállalat által gyártott 154 PEGASO típusnevű változat.

Annyi volt csupán a különbség az eredeti, és a Spanyol variáns között, hogy utóbbiban Pegaso motor dolgozott, és szintén Pegaso gyártmányú futóműve volt.