#33938
Visszaemlékezve, király volt a pokémon kártya cserélgetés még anno, az általános isi alsó tagozatban...de a kártyákat legalább betette az ember a zsebébe és nem rezegtek lépten nyomon, hogy játssz velük és nem kellett x kilométert sétálni hogy kikeljen a f1szem-f4szom... Nem értem hogyan tudtak tömegek pillanatok alatt ráflashelni ennyire a dologra, eddig is volt a világon ekkora pokémon buzér1a, csak nekem nem tűnt fel? Lehet hogy a sárga földig ásva van benne pár értékelhető dizájn koncepció, de szvsz túlértékelt ez a monitor elől kimozdulás és *valódi* közösségi élmény stb. amikor a legnagyobb változás az otthon üléshez képest, hogy a telójuk képernyőjébe görnyedve gyalogolnak a társaságok és többnyire csak a játékról beszélnek, majd fájó nyakkal haza baktatnak... Egy igazán introvertált embert pedig nem tud megváltoztatni az ilyesmi, sőt semmi, mert eleve hibás nézet, hogy megváltoztatható vagy hogy egyáltalán meg kellene változtatni... és régen rossz, ha az embereknek ilyen mesterségesen kreált appokra van szüksége már ahhoz is, hogy kimozduljanak vagy közösségben legyenek. Az szvsz inkább valahol ott kezdődik, hogy kikapcsolom a PC-t, kikapcsolom/elrakom a telefont, kizárom a mesterséges világot és nélkülük csinálok valamit a többiekkel...egy PC-s játékból legalább otthon kilépek és a székből felállva nem jön velem mindenhová, nyaggatva hogy 'játssz velem'... :)
#33938