#19937
Igen, és valahol szomorú is vagyok.
Ezt itt nem tudom leírni úgy, hogy pontosan átadjam gépelve azt az életérzést, de röviden:
Várod a lapot minden nap közelebb vagy hozzá, hogy az újságosnál megjöjjön. Ki van rakva a kirakatba. Izgatott vagy. Remegve kimondod azt az egy mondatot amit havonta egyszer mondasz. Megveszed. Fizetsz. A kezedbe csúszik a nyomdafesték illatú, sima, szinte hintőporos tapintású újság, szűz, kinyitva nem volt. Már a tied!!
Sietsz haza, de már az utcán belenézel, írnak -e vajon az X játékról ami mostanában jön majd ki, avagy folytatják-e a múltkori számban elkezdett hosszú leírást. Nézed a képeket, közben a járdán majdnem nekimész valakinek. Aki hülyének néz de nem érdekel, mert neki nincs Guru-ja, nekem meg van.
Hazamegyek, gyorsan összeütök egy szendvicset, be a "gyerekszobába" fel az ágyra, nyugodt szombat, süt a nap, és olvasol és iszod magadba a nyomtatott sajtó friss és varázslatos illatát, szemedet görgeted pihenteted az új "fergeteges grafikákon (VGA) :))
Hát ilyen volt ez na.
Ez a világ már nem olyan. Más. Nem jobb, nem roszabb. Más.
#19937