teddybear#41
"És még mindig azt mondom. Ott a szolga embereknek volt saját vagyonuk, tehát rabszolgának nem minősülnek. És nem is igazán gyilkolászták őket, mivel ezek a nemrabszolgák az állam tulajdonában voltak."
Ezek szerint görög történelemből teljes bukás.
Spártában meglehetősen kevesen rendelkeztek teljes jogú polgársággal. Tulajdonképp csak az elsőszülött fiúk, illetve azok akiknek a harcban (vagy egyéb területen )tanúsított érdemeinek elismeréseként "klarosz"-t, azaz földbirtokot adományoztak. Pontosabban használatra kaptak, mert Spártában minden föld az államé volt. A helóták a birtok részeinek számítottak, akár az igavonó állatok, semmilyen joggal, vagy tulajdonnal nem rendelkeztek. Sokkal kevesebb joguk volt, mint pl. a Werbőczy törvények szerinti jobbágyságnak.
Az igaz, hogy a teljes jogú polgár sem gyilkolhatta kedve szerint őket, de ha mégis meghalt valamelyik, max. pótolnia kellett.
Viszont volt olyan időszak, amikor a helóták forrongásai miatt az állam vezetői időnként szabad vadászatot hirdettek. Ez többnyire úgy nézett ki, hogy minden polgár, a teljes jogúak is, és a részleges jogokkal rendelkezők is, kaptak egy tőrt, és a vadászat ideje alatt szabadon gyilkolhatták a helótákat is és az egyéb rabszolgákat is. A vadászat általában napnyugtától napkeltéig tartott. Ekkor, ha egy polgár meghalt, nem keresték meg a gyilkosát, a hulljon a férgese elv volt a mérték.
A Spártai Állam sohasem volt kommunista berendelkezésű, ebben az időben csak közösségek voltak, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a polgárjoggal rendelkező férfiak közössége. Ők még a katonanemesek közül is csak egy kisebbséget alkottak, és a kezdeti 6-7 ezerről lassan csökkent a számuk, az ie. 244 -es kb. 700 főre.