Na de hogy kerül a csizma az asztalra? Eleve szóba sem jött, hogy a véletlen (vagy a törvényszerű) egymagában képes volna erre! A véletlen egyszerre csak 1 elemi újdonságot képes produkálni, azt is ész nélkül. A valamílyen szervezetet eredményezni képes szervező erő csak egy olyan dolog lehet, amely a véletlent és a törvényszerűt sajátos egységbe foglalja (mint az evolúció).
"A törvényszerü pedig a törvények pontatlanságából kifolyólag nem axiomatikus."
Teljesen másról van szó! A törvények a lényegükből fakadóan elvileg abszolút pontosak! És éppen ezért, csakis korábbi önmagukat tudják reprodukálni, minden újdonság, minden változás nélkül. Ezért egy teljesen törvényszerű világ statikus lenne. Hogy a világ mégsem statikus (ezt látjuk) már annak a megnyilvánulása, hogy a világon négsincs minden az ún. törvényeknek alárendelve, ha tetszik, nem minden esemény törvényszerű, vagy ha így még jobban tetszik, nincs benne minden eleve elrendelve.
Vannak dolgok, amelyek csak a jelenben dőlnek el, nem eleve. Ez a forrása az emberi (és ha létezik, akkor az isteni) szabadságnak is. (Előbbinél beszélhetünk véletlen eseményről, utóbbinál pedig mondjuk csodáról.)
"Nomeg "elvben" a véletlen is leirható törvények rendszerével, csak olyan bonyi lenne hogy senki nem látná át."
Itt talán arra gondolsz, hogy esetleg nem is létezik valódi véletlen, hanem csak olyan törvények, amelyeket bonyolultságuknál fogva nem látunk át, és ezért eleve és elvileg is átláthatatlannak gondoljuk, holott valójában nem is azok.
A véletlenhez hasonló (véletlen jellegű, illetve véletlenSZERŰ) események jó része nyilván ilyen. Ámde bizonyosan nem mind, ugyanis abból egy szigorúan statikus világ következne, márpedig látjuk, hogy a világban van mozgás (változás). És semmilyen filozófiai okoskodással nem lehet eltüntetni belőle MINDEN mozgást. A keresztények (Arisztotelész-re hivatkozva, de valójában Aquioni Szent Tamás után) e mozgás forrását Istenben jelölik meg. Én nem hivatkozom Istenre, de azért a mozgás realitását nem vonom kétségbe.
"PL. annó az enterprise 128-asom véletlenszámgenerátorát több esetben megjósoltam..."
A számítógépekbe szerelt (pláne szoftveres) "véletlengenerátorok" valójában EGYÁLTALÁN NEM PRODUKÁLNAK VÉLETLEN sorozatokat. Ellenkezőleg, zömük meglehetősen determinisztikusan (és ezért elég megjósolhatóan) adja ki a számokat. Azért használják mégis (az egyszerűségükön túl), mert sok-sok alkalmazásban valójában nem is véletlen számokra van szükségünk, hanem csak olyan STATISZTIKÁJÚ számokra, amely statisztika egyébként a véletlenre is jellemző.
Triviális példa: ha papírra írunk egy egyébként valóban véletlen számsorozatot (most ne firtassuk ennek eredetét), akkor a papírról utólag FELOLVASOTT számsorozat, bár ugyanannak látszik, MÉGSEM EGY VÉLETLEN SZÁMSOROZAT, hanem ellenkezőleg, egy TELJESEN DETERMINISZTIKUS számsorozat - hiszen ott van a papíron!
A véletlen ugyanis definíció szerint olyan eseményt jelent, amely még nem dőlt el (majd csak ezután), és az eredménye semmiféle módszerrel, senki által nem jósolható meg teljes biztonsággal előre. Vagyis legfeljebb valószínűségi kijelentést tehetünk rá.
A már bekövetkezett eseményeknél éppen fordítva van. Azokra pedig valószínűségi kijelentést NEM tehetünk, hiszen a bekövetkeztük immár nem valószínűségi, hanem TÉNYkérdés. Amit vagy ismerünk, vagy nem. Ha nem ismerjük, attól még megtippelhetjük (valószínűségi becslés), de a becslés meg nem azonos a valószínűséggel. A valószínűség egy objektív érték, nem függ attól, hogy mi (a tudásunk alapján) mekkorára becsüljük. (Mindezek a dolgok sajnos teljesen kaotikusan vannak tanítva az egyetemeken, és ennek az eredménye, hogy nehéz dolognak tartján a valószínűségszámítást.)