DcsabaS#192
"Nos, megpróbálom kibontani: ha például apu azt mondja, hogy ezt ne tedd, meg mert rossz lesz a következménye, akkor nem azért nem teszem meg normális esetben, mert „agyonver”, Hanem, mert szeretem és elfogadom, amit mond és megbízok az apuban. Nos ennyit az igazi hitről, ami nem félelmen alapszik!"
Ezzel egyetértek, sőt, megtoldanám azzal, hogy az ember mentalitására ez a fajta viselkedés rendkívül jellemző, pl. a kutyáéval szemben. Egy pszichológiai kísérletből pl. kiderült, hogy az eléggé fiatal csecsemők és a kutyák felfogóképessége bár hasonló, akad egy igen figyelemreméltó különbség is: míg a csecsemő hajlamos akkor is a felnőtt által bemutatott módon eljárni, amikor nem látja annak ésszerűségét, a kutya csak addig jár el az ember által bemutatott (szándékosan butuska) módon, amíg jelen van az ember, bezzeg ha nincs, akkor felülbírálja az embert és a saját esze szerint jár el. Másszóval a kutya biztos saját eszében, az ember viszont csecsemőként is el tudja fogadni felsőbb intelligenciák át nem látott szempontjait.