Epikurosz#185
A pozitív diszkriminációval az a baj, hogy épp a lényeget ássa alá, a diszkriminációmentességet.
Én nagyon nem értek vele egyet. Ugyanis, a véleményem az, hogy sokkal jobb egy profi buszsofőr, mint egy ha ugyanazt az embert pozitív diszkriminációval mondjuk cégvezetővé avanzsáljuk, és ilyen minőségében csak kárt okoz.
Ezért mondom, hogy jobb 100 profi szakmunkás, mint 1 elbaltázott zseni. Ma minden csapatmunka, és a szociális készségek irtózatosan fontosak. A cigány gyerekek általad említett lemorzsolódása épp emiatt következik be, mert hiába tud valaki lexikális tudást felhalmozni, ha utána nem lépes csapatmunkára.
Egy érdekes filmet láttam erről valamelyik természettudományos csatornán. Egy fiatal indiai kisfiúról szólt, aki az orvostudományba ásta bele magát, és rengeteg könyvet elolvasott, 11 éves korában már a rákkutatás elméleti kérdéseit elemezgette.
Természetesen, felfigyeltek rá, és Londonba került, ahol neves orvosprofesszorok kezdtek el vele foglalkozni. Nos, itt aztán lassan kezdtek kibújni a szögek a zsákból. Ugyanis, például, imádott kijelentő módban beszélni, sokszor használta a "kell" szócskát, összekeverte a vágyait a realitásokkal, stb. stb. Elvégeztettek vele különböző teszteket is, és azok szépen feltárták a hiányosságokat. A szülőket is megszólaltatta a riporter, mit ne mondjak, picit ki voltak ábrándulva, ugyanis a csodatévő gyerek helyett el kellett fogadniuk, hogy a kisfiúk is egy ember, akinek sok mindent meg kell még tanulnia a világról. A film aztán mégis heppi enddel végződött, mert úgy a szülőknek, mint a gyereknek volt annyi intelligenciájuk, hogy beismerjék a hiányosságaikat. A másik meg az, hogy annyi pénz nincs a világon, hogy mindenkire ennyi időt szánjanak.