Szerintem nagyjából egyetértünk. Az ember genetikailag magában hordozza a munkamegosztáson alapuló közösségi élethez szükséges viselkedésekre való hajlamot. Ez annyira igaz, hogy a gyerekek még felnőttek nélkül is közösségbe szerveződnek, kialakítva ilyenkor a saját szabályaikat. De a szabályokat nagyon szívesen elsajátítják a felnőttektől is, ha a látókörükbe kerülnek. Itt azonban nem a "prédikáció" a döntő, hanem a tettek. Ha a felnőttek vizet prédikálnak, miközben bort isznak, akkor ebből a gyerekek nem azt vonják le, hogy vizet kell inni, hanem hogy vizet kell prédikálni, miközben bort iszunk. (Tehát logikusan járnak el.)
A minták és megértésük alapján a gyerekek egy ("jó" :-) ) része magától is elvonatkoztatja az erkülcsi szabályokat, azok külön kimondása nélkül is. De nem lenne a 10parancsolatnak és más hasonlóknak a jelentősége akkora, ha nem lenne érdemes sokak számára explicite is kimondani. Az ezzel kapcsolatos probléma mindössze annyi, hogy akik csupán ennek hatására viselkednek helyesen, azok célt téveszthetnek, és esetleg nem a társadalom érdekeit látják a szabályok mögött, hanem pl. valamely Isten igényét. Ettől függetlenül a szabálykövető magatartásuk még mindig jobb, mint a tömeges szabályszegés.
Az emberek egy része kilóg az előbbiek alól, mert ha fel is ismerik a szabályok működését, azokat maguk nem tartják be, vagy esetleg csak úgy csinálnak, mintha betartanák. Idősebb korban ez már nagyon nehezen megváltoztatható. Ilyenkor és ay "ő kedvükért" kell a társadalomnak fenntartani a büntetés intézményét, hogy ezzel mintegy kiegyenlítse a számlát. Enélkül a társadalom könnyen odaveszhet.
Ha valamely embercsoportban túl sokan hajlanak úgymond a bűnözésre, az aligha van azért, mert rájuk ne lenne igaz, amit az imént írtam. Az ő erkölcsi nevelésük/érésük is MEGTÖRTÉNT. Ők is azokat a mintákat követik, amelyeket kora gyermekkorukban láttak maguk körül. Szóval a probléma inkább lehet az, hogy a társadalom túl késői életkorban biztosított számukra CIVILIZÁLT KÖRÜLMÉNYEKET. (Avagy kapcsolódott be a nevelésükbe, miközben a biológiai akceleráció miatt egyre korábban kellene. Vajon hány ilyen problémás felnőtt járt kisgyermekként óvodába, bölcsődébe? Hiszen jószerivel még az iskolába sem!)