DcsabaS#104
Tsol #97
Távolról sem csak a DNS-t. Amibe a DNS belekeveredik, az általában már igen komplikált és az egysejtű életnek nagyon magas (és bonyolult) foka. A mai "modern" élőlényekre egyőntetűen jellemző, de szerencsére nem úgy, hogy közben ne látnánk rá az ősibb mechanizmusokra, ugyanis azok jó része is megmaradt és máig FUNKCIONÁL, a DNS-sel kapcsolatos részek ezekre csak ráépülnek. Úgy, mintha a DNS maga is egy élősködő volna. (Lehet is ilyen eredetű!)
Információátadás már az aminosavak és a nukleinsavak szintjén is zajlik, ami összefügg ezek katalitikus aktivitásával. Polimerizálódott verzióik (polipeptidek, RNS-szerű anyagok cukrok közreműködésével) már elég sokféle specifikus katalízisre képesek.
A mai élőlények működéséből úgy néz ki, hogy primitívebb szinten a mai mRNS (messenger RNS) lehetett az információ tárolás centrumában. Az ebben tárolt információ rRNS-ek (riboszómiális RNS) felületén kódolódott át aminosav sorrenddé, tRNS-ek közreműkődésével. Utóbbiak annak idején nem is bázis triplet-es, hanem csak egyszerűbb duett-es kódolást határoztak meg. Ez bővült később triplet-esre. Az ősi duettes kódolás olyan volt, hogy a tükörkép mRNS is ugyanazt kódolta. Ezért csak viszonylag kevés féle fehérjét tudott kódolni.
Ma a DNS egy átírási mechanizmussal határozza meg a mRNS-ek bázis sorrendjét. Jóllehet, visszaírás is lehetséges (reverz transzkriptázzal). Ez olyan szempontból előnyös, hogy a DNS az RNS-nél stabilabb molekula, több információt tud hosszabb távon megőrizni. Ez lehet a végső oka annak, hogy a mai élőlények ezt használják információ "héttértárolónak". A "mai"-t úgy kell érteni, hogy nemcsak a durván 1 milliárd éve megjelent eukarióták és a prokarióták, de még az eukarióták sejtszerveit alkotó, valaha ősi prokariótákból származó sejszervek, mint a mitokondrium is.