Vajon mit várnak tőlünk a nők egy randevún?
-
Hydroceph #233 Egyébként minigirl, örülök, hogy megtaláltad azt a pasit akivel boldog(?) vagy.
Viszont nem sok embernek van erre szüksége szerintem. Az embereknek a szerelem és a parkapcsoalt fogalmárol szerintem teljesen más dolgok jutnak eszébe. Te, mint ahogy irtad, csak dugsz a pasiddal, minden mást az idiota haverjaiddal sinalsz. Nekem egy ilyenre rohadtul de nincs szuksegem. talán, de tényleg csak talán egy icipicivel többnek és fontosabbnak érzem magam, ha egy lány számára én vagyok az, akiben minden szempontbol bizik, itt most nem a féltékenykedos dologra gondolok. Inkabb a ezek a nyakban ugralos szarsagok meg a minden megbeszeles, és szerintem nem én vagyok az egyetlen a foldon, aki igy gondolja.
Kedves salsoul, régen láttam hsz ed.
Még mindig eloszor felmered a helyzeted, es az utan allsz jobbra, vagy balra?
Kiváncsi lennék a Te véleményedre is minigirl hozzaallasarol. Nem láttam, hogy nagyon fejtegetnéd/érvelgetél/támogatnád.
Azert, mert minket jobban idegesit és érdekel az, hogy nem tudjuk elérni baratnonket, vagy mert 3 pasival lakik több honapig/évig egy lakásban, mi már "hipochonder" ek vagyunk?
Esetleg az, hogy szerelmunk altal felallitott fontossagi sorrendnek kurvara de nem a tetejen vagyunk, es csak 3.4.5. nek tudjuk meg, ha jo/rossz érte "kedvesunket"?
Tudod, ezek a szarságok, hogy bizni kell, a lányok nem ugy gondolják, siman lehetnek csak barátok etc...
Baratnommel eleinte csak baratok voltunk. Mikor megismertem egy 5 éves kapcsolata volt, de hatost hagyott magamogott hogy velem legyen. Az most mindegy, hogy milyen is vagyok, vajon megérte-e. Sokkal inkább az, hogy rohadtul de el lehet casvarni a fejét egy barmennyire szerelmes lanynak is.
Nem én lennék ott neki minden nap, hogy kedveskedjek, nem én lennék az minden nap akit legeloszor meglat, nem én lennék az, akivel az egész rohadt napjat tolti...sorolhatnam. Ezek a dolgok kurvara de fontosak és nem ugy mukodik, hogy de nem akar(t) semmit.
Semmiben, semmiben nem értek Veled egyet. Irod a faszságaidat, hogy szerinted meg valami 150 éve elhunyt fasz szerint hogyan kellene élnünk egy párkapcsolatban, ezt még tetézi a sok értelmes idézet...
Jöttök a dumával, hogy elfogadni kell a masikat ugy ahogy van. Aha, csak tudod vannak azok a kapcsolatok, ahol valamit szeretunk a másikban, és valamit nem.
Ilyenkor mi van? ja, hogy kompromisszumot kellene kotni. Ha Neked azt mondanad baratnod/feleséged etc., hogy Neki elkepesztoen rosszul esik, hogy Te Évikével beszélsz meg mindent, és nem Vele, Te Évikét hivod fel elobb, és nem őt, de ettol még szeret, es meg sem fordult a fejeben, hogy elhagyjon, csak láss tisztan. Te mit tennél? "ja, kk"?
Nekem igenis vannak elvarasaim, es igenis kalitkaba zarom, de abba a rohadt kalitkaba ugy él, mint egy kibaszott hercegno, és nem kell másban keresse a megértést meg a baratot.
Szoval igen, ha mar van ra lehetosegem, akkor addig hivogatom, amig fel nem veszi azt a kurva telefont. Akár életet is menthet ha folyamatosan csörög. Ha tehetem, akkor nem hagyom, hogy fiukkal baratkozzon, foleg ne lakjon veluk, plane ne exekkel. A problemaim igencsak szorosana z ovei mellett vannak, nalam nincs az, hogy megteszek valamit, ami nekem nagyon szar, azert, hogy neki egy kicsit jo legyen. Kurvara de nem csak rola szol ez az egész.
Egy hulye kis pelda;
Baratnom nagykoroson él, van két baratnoje, egyik kecso masik cegléd, mindharman kecsora jarnak suli. Én pest, egyik baratnojenek a pasija szinten pest, masik meg tatabanya. Van egy srac a suliban, aki elég surun log rajtuk, mondvan ő is lányos pasi. A másik két srácnak elobb megfordult a fejében, hogy elkellene beszelgetni a kis homárral, hogy koccoljon, mint nekem. Boldogit nagyon, hogy nem csak engem zavar, de még csak nem is harombol kettot. Ugy gondolom, hogy ilyentéren nem velunk van a baj.